15.Rész Halloweeni buli, botrány és csókcsaták 2.rész

-Hát az enyém cica!-lépett be az ajtón egy fiú
Először nem ismertem meg. Nem esett le, hogy ki is.
-Várjunk csak te.. ki is vagy?-tettem fel hangosan a kérdést pedig magamban akartam volna.
-Hát a kedvesed!-lépett közelebb majd a nyakamba hajolt közbe bele-bele harapott a fülembe.-Ken drága..-suttogta alig halhatóan.
-V-valaki szedje le rólam..-dadogtam majd miután láttam senki nem jön segítségemre ellöktem a fülemet csámcsogó fiút majd egy szép nagy pofonnal díjaztam mindezt.
-Most ezt miért kaptam?-vigyorgott de a pofon nem gátolta abban, hogy még egyszer és még egyszer rám ugorhasson.
Miközben a barna hajú exbarátomat próbáltam kitolni az ajtón oda szóltam az ágyon henyélő vörösnek.
-Nem akarnál esetleg segíteni?-kérdeztem de ekkor én hülye elengedtem az ajtót és így pont rám esett a vadegér.
-Hagyj békén! Menj vissza a kis fruskáidhoz! Engem nem kaphatsz meg! Én mást szeretek és fogok! Ha nem hagysz feljelentelek!!-kiáltottam majd végignéztem azt ahogy a fiú kifut a szobából egy száll alsógatyában.
-Velem is így fogsz viselkedni szépségem?-kérdezte Castiel.
-Miért? Nem járunk!
-Óóó! De majd fogunk.. Drágám ha járnánk én minden éjjel kielégítenélek, kényeztetnélek, ölelnélek, csókolnálak.-motyogta a fiú majd mélyen a szemembe nézett.-Miért nem hiszel nekem?! Én igazán szeretlek.
-Létszíves...Hagyjuk ezt a témát..-mondtam majd szépen elkezdtem szedegetni a földről a ruháimat. Gyorsan magamra kaptam szoknyát a harisnyát bele gyömöszöltem a kis táskámba majd magamra kaptam a felsőmet és indultam is.
-Hé se puszi, se pá?-háborodott fel Castiel.
Toporzékolva oda mentem hozzá majd egy puszit nyomtam az arcára és kimentem az épületből. Persze miközben mentem le szétnéztem (futtában) a házban. 66 szoba és még annál is több fürdő meg persze ember. Mindenhol másnapos diákok voltak. Persze voltak akik még most kezdték meg a bulit és hatalmas hangerővel bömböltették a zenét és (táncnak nem mondható módon) rázták magukat az asztalon. Mikor kiértem a levegőre tudatosult bennem, hogy én most épp a hátsókertben császkálok.
-Oó a fenébe-rúgtam bele a falba majd elindultam befelé. Vagy 20 perc mászkálás, útbaigazítás után sikerült megtalálnom a kiutat.
-Végre!-ordítottam el magam mikor kiértem. Igaz a nagy hangzavarnak köszönhetően senki nem hallotta.Szépen elkezdtem hazafelé sétálni. Fülembe raktam a fülhallgatót majd benyomtam a kedvenc zenémet. A hosszas sétálásomat csak az zavarta meg, hogy hátba bas... khm.. hátba dobtak egy kővel.
-Mi a..-néztem hátra miközben kivettem a fülemből a fülhallgatót.
Castiel futott mögöttem...Na jó inkább loholt.
-Vá..várj meg!-lihegett. Kicsit se nézett ki hülyén, hogy egy alsógatyában álló fiú egy kerítésnek támaszkodva áll és liheg mint egy őrült. Ááá dehogy furi..
-Castiel?-néztem rám furán.-Mi a fenéért futottál utánam.. egy..egy alsóban?!
-Na jó bébiii maradj így.. Nagyon szexi vagy-gondoltam magamba.
-Mert...huh..mert elfelejtettem adni neked valamit!
-Micsodát?
-Hát ezt!-szólt majd egy forró csókot nyomott a számra.
-Cas-Castiel..-dadogtam mikor elváltak ajkaink mit csupán a levegő vétel miatt kellet. Nem tudtam tovább beszélni se levegőt venni mert a vörös ajkaival betapasztotta az enyémet.
-Szeretlek.-nyögtem ki végül halkan alig hallhatóan de akinek szántam hallotta.
-Csak nem haragszol?-tolt el magától lágyan.
-De haragszok csak szeretlek közbe..-pirultam el. Úgy éreztem magam mint egy érett paradicsom.
A vörös inkább vigyorgott mint, hogy szólt volna majd megölelt.
-Castiel..-szóltam miközben felnéztem rá.
-Mi van?!
-Vasárnap-vihogtam.-Na megyek. Szia!-integettem majd elindultam. A park előtt mentem el mikor a lábamhoz szaladt egy kiskutya.
-Fogd meg! Fogd már meg baszki!-ordította egy fiú.
Szépen felvettem a kutyuskát aki már akkor az arcomat nyalogatta. Elindultam a fiú felé, hogy oda adjam a kiskutyát.
-Kösz..-sziszegte majd átvette az állatott és el is rohant. Na jó ez így elég fura volt.. Leültem az egyik padra ledobtam a lábamhoz a táskámat majd elkezdtem énekelni. Becsuktam a szemeimet bedugtam a fülembe a fülhallgatót majd a hangok jöttek ki a számom.
" Nem menekülök el, inkább elvérzem
  Gyere csak nem félek a harctól sem
  Folyton csak keresem, de késő már
  Vidd a szavam neki bárhol jár..
  ... Hiába támad a világ rám
  Tudom, hogy valaki még vigyáz rám
  Hiába kéred nem adhatom fel
  Bármi az ára én nem megyek el..."
Mikorra feleszméltem és abba hagytam a dalt hallottam ahogy tapsolnak. Nem is egy ember hanem mindjárt 10-20.
-Köszönöm-pirultam el.
-Gyönyörű hangod van!-lépett hozzám egy lány.
-Köszi-vigyorogtam. Nekem elég volt ez az 5 perc hírnév így mentem haza felé. Útközben elkezdett a telefonom csörögni és emiatt mindenki felém fordult aki ott volt abban az utcában. Mivel nem egy egyszerű kis csilingelés volt vagy valami, hanem a BigBang- Fantastic baby száma szólt. Gyorsan felvettem a telefont és beszéltem is bele.
-Hálló..-szóltam bele.
-Helló drágám!-szólt bele egy mély férfi hang.
-K-ki az?
-Hát én vagyok az.. Nem is ismered már meg a hangom?!
-Öhm..Nem?!
-Naa én vagyok az! Viktor.. Tudod nekem mondtad mindig azt, hogy " Viktoj bácii kaphatok ed pusziiit?"
A fejem vörös színre váltott szerencsémre nem látott a fiú kit oly régen nem láttam.
-Viktor..Viktor Fallys? Na ne...-motyogtam.
-De de.-szólt
-Viktor.. mi a fenét akarsz tőlem?-kérdeztem.
-Hát láttam egy-két képet rólad..Szívesen megismernélek.
-Ööö.. NEM! 4 éves koromban láttál utoljára.
-Téves cica...-szólt.-Itt vagyok.. A fekete BMW-en..nézz balra...Igen szívecském.. Na gyere... játszunk egy kicsit a hátsó ülésen utána mehetsz utadra..
-Aha persze.. láttál rólam egy képet és máris meg akarsz khm.. majd utána eldobsz.. Persze. Tudod mit? A jó édes anyukádat akarjad te!!-kiáltottam majd kinyomtam a telefont.

Reggel szörnyen keltem ki az ágyból mivel, hogy nem is aludtam. Az estém így állt: Lerúgtam a takarót, lemásztam felvettem vissza feküdtem, fejembe nyomtam a párnát, hát ha sikerül majd levegő hiány miatt kikellet másznom alóla. Szóval az éjszaka gondolkoztam egy kicsit sokat. Az életem minden egyes percéhez visszapörgettem és gondolkoztam, hogy mit lehetett volna máshogy csinálni. A végére rájöttem valamire. Az egész életem egy roncs... Na igen ezen így reggel 8-ig gondolkodtam amikor szépen becammogtam a fürdőszobába. Először is fogat mostam majd szépen életet leheltem arcomra mert eleinte úgy néztem ki mint egy zombi. Majd vissza a szobába. Felvetem egy rövid nadrágot és egy hosszított fehér pólót amire az volt írva: "I LÚV MÁDAY" igen.. Szeretem a SZJG-t. <33 Bárcsak lenne egy.. egy nyomorult Cortezem aki szeret és megvéd és awww... Nem úgy mint ahogy Castiel...Ő szinte le se szar.. istenem.. Miért vagyok ilyen szerencsétlen?

14.Rész Halloweeni buli,botrány és csókcsaták 1.Rész

-Ő meg mi a fenéért jött?-kérdeztem ridegen
-"Ő" csak szeretne beszélni veled-montda Kentin
-Bocs de szerintem már nincs miről beszélnünk..
-Szerintem meg van!
-Shara szerintem én felmegyek és kezdek készülődni..-szólalt meg Lily és el is húzott mellettem.
-Naa.. Shara beszéljük meg.. elismerem mindketten hibáztunk és..
-MIVAN?! Te normális vagy?! Nem zavar, hogy te hagytál el és te kavartál mögöttem egy csajjal! Én mibe hibáztam talán abban hogy nem vertelek pépé?! Hülye barom!-ordítottam.
Ekkora már a kint levő szomszédok is a rikoltozó hang forrásába néztek vagyis rám. Természetesen a bátyámon is a kíváncsiság lett úrrá és kijött mellém.
-Mi folyik itt?-kérdezte
-Semmi haver. Csak a húgod kicsit megkergült, hogy nem akarom visszafogadni..-mosolygott Kentin önelégülten.
-Anyukádba meg a dédanyádba menyél el!! Te szívtelen dög! Na takarodjál míg szépen mondom és míg nem rúglak seggbe!!!
-Na szerintem húzzál innen vadegér míg a húgom szét nem tép!-tanácsolta Lou.
-Aha majd ha fagy. Itt maradok és még kínzom a tesódat, hogy nem kaphatja mind ezt itt, mind ezt itt!-csapkodta a hátsóját a barna hajú fiú.
-ANYÁD!-rikkantottam..
Na és most jöjjön a kedvenc részem: a VEREKEDÉS.
Mivel minden férfi tudja, hogy lányokat nem ütünk hát, Kentin nem tartotta be ezt.. Végül is egészen biztos csak azért vert erőből úgy, hogy már folyt a vérem, hogy védje magát aha egészen biztos..
Na szóval először is ráugrottam szemből és azt a bűn ronda neon-zöld DC-s sapkát letéptem a fejéről kevés haj kíséretében és mindezt eldobtam a büdös francba. Majd következett az amikor elsőként én püföltem. Haját cibáltam és pofoztam persze orrát ütöttem első sorban ököllel mert arra a legbüszkébb mert, hogy "tökéletes orra van" aha.. most, hogy így eltörtem kétlem.. És ezután jött a fekete leves mikor ő vissza ütött. Szerencsére bátyókám megvédet így már hárman verekedtünk. Kettő egy ellen muhahaha. A végén kék, zöld foltokkal ellátva minden egyes porcikámon bicegtem fel az emeletre. Nagyon fájt mindenem. A szobámban tökéles "Jeff The Killer" sminkel várt rám a barátnőm. Már a kést és a fehér pulóvert kente be a művérrel. Az én jelmezem pedig nem volt más mint egy csontváz vagy is egy olyasmi smink és fekete harisnya amin pici pókok díszelegtek fekete póló,s szoknya.
Szépen lassan elkészültünk és elindultunk. Az út során találkoztunk a fél iskolával természetesen a cicababákkal is akik mi másnak öltöztek volna ha nem cicamicáknak? Mikor az iskolához értünk sok, nagyon sok diák lépett be a tömegbe ami egyenesen a tornateremhez vezetett.
A hatalmas terembe rakták a színpadot ahol már a bérelt zenekar hangolt. Szépen fellépkedtünk a lelátó tetejére és leültünk a fiúk mellé. Természetesen volt egy pár beteg jelmezük de voltak csupán könnyűek 1 perc alatt elkészíthetők. Egy idő után feltűnt, hogy egy nyúlnak öltözött alak figyel engem. Kicsit nagyon idegesítő volt azzal az érzéssel táncolni, hogy valaki engem néz. Majd mikor már jó pár pohárral megittam a koktélokból sikerült olyan szintre lépnem, hogy elindultam a nyuszihoz.
-Sziiaa-köszönt a fiú.. annyira ismerős hangja volt.
-Hii-köszöntem-Ha jól láttam egész este engem néztél. Szabad tudnom miért?
-Hát csak nem nézhetem a padlót vagy a függönyt.
-De hát van itt egy jó pár lány akik szebbek meg minden miért nézel pont engem?-kérdeztem értetlenkedve.
Ekkor a fiú lehúzta a cipzárt és levette a kapucnit. A fiú nem más volt mint maga a vörös. Csak vigyorogni tudott mást nem.
-Tudod el kell mondanom neked valamit.-szólalt meg egyszerre csak a fiú
-Igazából nő vagy?-kérdeztem
-Hahaha...No! Na szóval... Khm.. Tudod.. piszkos gondolataim vannak rólad..-nyögte ki
-Szerintem erről nem volt szükséges tudnom..
Azt est további részén ittam a legtöbb alkoholt. Matt részeg voltam így az este további részéből csak halovány foltok maradtak meg...
*Másnap*
Reggel nem tudtam kinyitni a szemem. Nyitottam volna de valahogy nem ment. Majd egy erőteljes puffanás hang segített kinyitni a szemem. Egy idegen szobába voltam de a vörös ott feküdt mellettem..Vagy is félig mellettem mert éppen most mászott vissza az ágyra.
-Jó reggelt cicám!-köszönt.
A fiú mellettem feküdt csak a tökéletesen kidolgozott felsőteste látszódott a takaró alól. A föld tele volt ruha darabokkal és fehérneműkkel.
-Várjunk csak! Hogy ha a padló tele van.. és rajta nincs.. akkor..-futott át az agyamon.
Gyorsan benéztem a takaró alá és... nem volt rajtam semmi.
-Te pedofil állat! Megerőszakoltál!!-pattantam ki az ágyból.
-Hogy mi van?!! Shara! Te normális vagy?! Nem feküdtünk le egymással! Én lent aludtam a földön. Te meg szépen a medencés esett miatt levetted a ruháidat! Egyébként is ez.. ez nem az én ruhám!-mondta majd ledobta magáról a takarót és láttam a fiú egy farmerben volt.
-Akkor kié?-kérdeztem

[Nyaaaa mi a véleményetek erről a részről írjátok meg komiba, hogy legyenek e a részek alatt ilyen kis kifejtési izé bizé amit most is olvastok vagy sem :3 Szerintetek kinek a ruhái vannak a földön? :3  ]

13.Rész Amnézia.. 1.Rész

Már csak a kórházban ébredtem fel ahol hatalmas gépekre voltam felkötve. A kórteremben még ott volt egy vörös hajú fiú és egy szürke. Mind a ketten aludtak amíg a mocorgásomra fel nem keltek.
-Ti-ti meg kik vagytok?-kérdeztem- És én kivagyok?!
-Mond, hogy csak viccelsz!-mondta a vörös.
Közbe bejött az orvos.
-Doktor úr.. nem emlékszik rám..se senkire!-ordított a vörös.
-Lehetséges, hogy amnézia..-szólt a doki miközben oda jött hozzám majd leült az ágy szélére.-Feltehetek néhány kérdést?-kérdezte tőlem kedvesen
-Persze..
-Emlékszel a nevedre?
-Öhm..Nem.-szóltam halkan.
-Emlékszel mi történt, hogy miért vagy itt?
-Nem..
Egymás után jöttek a kérdések és én egyikre se tudtam a választ. A vörös egyre idegesebb lett ahogyan én is.
-Úgy tűnik amnéziás a kicsike. Ha azt szeretnék, hogy emlékezzen magukra akkor jobban járnak, hogy ha minél előbb kezdik el eszébe juttatni a dolgokat mielőtt valaki..khm.. További szép napot!-és ezzel ki is ment a doki.
-AMNÉZIA?!! WHAT?! Mi a fene történik velem? Kik ezek az emberek?! És mi a fenéért stíröl az a vörös?!-kérdeztem magamba.
*Castiel szemszöge*
Nem hiszem el.. Amnéziás..Vagyis nem emlékszik semmire... De várjunk csak így van egy kis esélyem nála..talán..
-Shara..-szóltam
-Mi?! Ki az a Shara?-nézett rám
-Te vagy.. Shara..Shara Brai!-mondtam
-De.. Várj.. Te meg honnan tudod a nevemet?!-kérdezte
-Én a pasid vagyok..-nagyot sóhajtottam mielőtt folytattam volna- Az ex pasid..
-Hogy érted, hogy expasim? Mit tettél, hogy.. hogy ennyire megharagudtam rád?-kérdezte
-Leakartam koptatni az előző barátnőmet Deb-et mert folyton rajtam lógott. Nem akartam elmondani neked mert tudtam, hogy te neki ugranál és ahogy azt a csajt ismerem megölne téged. Így kitaláltam egy tervet, hogy egy kis időre összejövök vele míg találok egy hapsit neki akire ráakaszkodhat. De nem akartam elmondani neked mert féltem, hogy bármi bajod eshet közben.. De rosszul sült el ez a dolog.. Nem is gondoltam, hogy ez lesz.-mondtam halkan.
-De miért nem mondtad el? Ha igazán szerettelek volna akkor..-ekkor elcsuklott a hangja.-Szeretlek Castiel!-ölelt meg-Hidd el megtudtuk volna beszélni!-suttogta.
-Micsoda?! Te emlékszel a nevemre?-kérdeztem elkerekedett szemmel
-Valami rémlik... De még van egy pár ködös folt.. Tudnál mondani rólam valamit??
Elmeséltem neki mindent, mindent amit tudtam. Vagy 5  óra hosszán át beszéltünk és egyre jobban megjött az esze.
*Pár hónap múlva; Újra Shara szemszöge; Halloweeni buli*
A baleset óta már 5 hónap eltelt. Szerencsémre hamar visszatért az emlékezetem.  Castiel terve is bevált Deb talált magának egy új pasit a "megcsalás" miatt Castiel szeme elé sem akar kerüli szóval örülünk. Persze még azért nem bocsájtottam meg neki szóban.. mert ami igaz az igaz nem lehet őt nem szeretni.

-Egyre többször jön át hozzánk Castiel és próbál a kedvembe járni. Talán ez azt jelenti, hogy szeret? *-*-gondoltam magamban
Egyik nap.. Vagy is az egyik legfontosabb nap abban az évben. A halloweeni buli napja volt. Természetesen a suli szervezte. Mindenkinek a szekrényébe raktak szórólapokat és az egész iskola erről beszélt. Nem lehetett elkerülni, hogy ne tudjunk róla..
Mikor épp Lilyvel sétáltunk a kémia órára a hangos bemondó sípolt egyet, és ezzel mindenkinek adott egy 5 perces süketséget.
-Diákok! Holnap azaz holnap október hányadikán is? Ja igen 38-án.. Mi van?! Hogy nincs is 38.-a?! Jaa igeeeen 28.-a elnézést szóval. Holnap azaz holnap október 28-án szombaton 15:00-tol lesz megtartva a halloweeni buli! Szóval készülődjetek! Viszont látásra azt jú' van!-mondta el mini beszédét az igazgató nő.
-Úúúú! Suli után mennyünk el venni cuccokat hozzá! Létszi létszíííí!-könyörgött Lily.
-Ahjj rendben de kuncsorognom kell a bátyámtól. Remélem ad!-motyogtam majd bevonultam a terembe.
*Órák után*
Épp haza felé baktattunk kuncsorogni a bátyámtól. Már fejben el is döntöttem mit mondok neki de  otthon nem volt minden happy mert a bátyám ott henyélt egy csajszi társaságában a kanapén.
-Csak nem zavarok?-kérdeztem nevetve.
-Óóóó szia húgi! Ő itt Katy a barátnőm!-itt nyomott egy nagy cuppanós puszit a lány arcára- Katy ő itt a húgicám Shara!-vigyorgott a bátyám.
-Amúgy Louis?! Neked mi a francért kék a hajad?-kérdeztem.
-Mert nyaa! Amúgy holnaptól szőke leszek!-vigyorgott.
-Öhm.. Tuti jót fogok röhögni rajtad! Na amúgy tudsz adni egy kis pénzt? Kéne venni pár újságot!
-Mennyi kell?
-Egy 10-es.-rágtam a számat.
-Mi van?! Mindegyikből 4 tucatot akarsz vagy mi?!-háborodott fel.
-Nem csak tudod venni szeretnék vagy 6-7-et mert a posztereket kirakom a falamra..-motyogtam
-Aha.. Na jó nesze itt van de ennyi! Visszafizeted!-mormogta
-Még mit nem! Egy pár évvel le vagyunk maradva! Nem fogom visszafizetni! Muhahahaha! Na jó hellókaa!-motyogtam majd sarkon fordultam és ki mentem a házból egyenesen a kapuhoz ahol már várt rám Lily.
Minden hülyeséget megvettünk. Megegyeztünk, hogy nálam lesznek a cuccok hisz onnan megyünk majd a buliba. Így elköszöntünk majd szépen bementem a házba. Telepakolt kezekkel futottam fel a szobámba majd mindent a sarokba rakva gondosan letakartam őket nehogy Louis meglássa, hogy nem is újságot vettem.
Az este unalmasan telt..se. Este fél 12-kor hagytam abba a skypolást mert addig a két szépfiúval és barátnőmmel Kimmel beszéltem. (Lily nem volt otthon)
*Reggel*
Reggel 10-kor frissen és üdén keltem.. Úú de jó volna ha ez így lenne de sajnos nem.  :(
Elvégeztem a reggeli teendőimet majd rohantam le. Fekete pólót és szürke csőgatyát viseltem hátrakötött hajjal. A konyhába vettem utam ahol Katy vagy ki a bátyám ingjében szürcsölgette a teát.
-Reggelt!-köszöntem majd bedugtam a fejem a hűtőbe és kutakodni kezdtem. Találtam egy szelet mogyorós tortát. Nyammiiii :3
-Te meg mit eszel húgi?-lépett mögém bátyókám
-Tortát.. mogyorós kérsz?-kérdeztem
-Öhm.. az az ami a tojás mellett volt?
-Igen miért?
-Mert az 3 héttel ezelőtt még citrom torta volt..-röhögött
-Fhúúúúúúúúúúúúj!-ordítottam majd a maradék tortát a számból rá köptem Louisra és gyorsan a csaphoz futva kimostam a számat.
10 perc alatt folyamatosan röhögött a tesóm miközben én vertem, hogy miért nem dobta ki. Ezalatt megjött Lily aki hiába csengetett nem nyitottunk ajtót.. csak Katy. Ajtónyitáskor oda néztünk és 1 percre abba hagytuk a civakodást. De furcsa módon a barátnőm nem egyedül jött.. Vele jött.. K-Kentin.

12.Rész Baljós árnyak...

A testvérem..hát most tapasztaltam meg, hogy milyen is egy igazi testvér. Idegesítő..de nem is kicsit. Ez való nekem legalább van akit szívathatok (Trololololo). Épp mentem ki kék falu szobámból mikor a bátyám a földre döntött.
-Szállj már le rólam te idióta!!-sipákoltam
-Mi?! Dehogy szállok le rólad! Kényelmes így nekem!-motyogta
-Ha nem szállsz le rólam kitöröm a karod!-fenyegetem
-Aha persze..-röhögött
Ekkor megragadtam a karját egyenesen a lapockájához húztam így feltudtam állítani.
-Áuu. Hol tanultál meg ilyet?-kérdezte
-Sehonnan..-mosolyogtam
-Hugiii-szólt Lou
-Mi van?-néztem rá
-Semmi.
-Ahh..-ekkor bementem a szobámba.
Lefeküdtem az ágyra és elkezdtem gondolkozni. Sokat sírtam, mert rájöttem, hogy Kentinnek nagyban igaza van...Sajnos..
Mivel hétvége van megkérdeztem Castielt és Louist, hogy eljönnek e moziba. Persze Louis rögtön igent mondott, hisz jobban megakar ismerni, Castiel viszont tiltakozott.
-Castiel mi..miért nem akarsz jönni? Valami baj van?-kérdeztem tőle telefonon keresztül.
-Semmi..semmi-türelmetlenkedett
-Hallom, hogy valami baj van..-erősködtem
-Nincs semmi szállj már le rólam te hülye tyúk!-ordította majd utána mondott valamit de már nem hallottam mert kinyomtam a telefont.
-Hülye tyúk mi?! Hogy teheti ezt velem?! Mit csináltam már megint?! Mit rontottam el?-gondoltam magamban.
Az ágyon heverő könny áztatta telefonom elkezdett zenélni. Castiel csengőhangja volt. Haragosan kinyomtam telefonomat majd eldobtam és a térdemet felhúzva és azt körbefonva kezeimmel rá döntöttem fejemet és sírtam. Már csak kopogásra lettem figyelmes és, hogy a bátyám belép.
-Mi a baj szöszi?-kérdezte Lou
-Nem vagyok szöszi!-mondtam
-De épp annyira hülye vagy mint egy szőke!-vágta rá
-Hahaha-mondtam sírva
-Na mi a baj?-kérdezte
-Castiel..
-Na mi van már azzal a gyerekkel?
Elmondtam neki mindent. Mindent szóról szóra. A végén már körülöttem csak zsebkendők hevertek.
-Aha..szóval.. ez a gyerek egy idegbeteg?-kérdezte
-Neem..-mondtam
-Hát akkor?! Ha mérges is ne rajtad töltse ki ha valami problémája van akkor meg mondja meg!-mondta Louis.
-Hmm igaza van..Lehet, hogy ő segíthetne.De mi lesz ha elveszítem Castielt.Annyira szeretem.Nem élném túl a szakításunkat..-gondoltam magamban
-Tudod mit..A haverja Lysander nagyjából jó haverom megkérem, hogy szervezzen egy kis találkát de nem mondom, meg neki, hogy te is jössz.-mondta majd előkapta zsebéből a telefonját.
-Helló Lys! Na szóval az a helyzet hogy szervezned kéne egy kis találkát Castielel. Annyira "menő" gyerek találkozni akarok vele. Oké rendben este 8-kor a Diamond bárban rendben. Csáó!-és ezzel ki is nyomta a telefont.-Na akkor este. Keress valami jó rucit. Majd 7-kor indulunk hisz a belvárosban van!-mondta-Na én készülök...
-Minek, hisz csak 5. óra-kérdeztem
-Pont ez az! Nem magától lesz "kócos" a hajam!-magyarázta
-Aha..biztos na akkor én is készülök pápá!-és ezzel ki is löktem a bátyám az ajtómon.
Először is felszedtem a szemetet. Pipa! Majd kiválasztottam a ruhámat..Jaj..
-LOUIIIIIIS!-sipákoltam, hogy kikérjem bátyámat.
-Mi van he?-lépett be
-Segíts kiválasztani a ruhámaaaaaat-kérleltem
-Ah jól van-forgatta a szemeit-Na akkor hajrá!
Bebújtam a szekrényembe majd felöltöztem az egyik kedvenc ruhába. Fekete topp amit csak hátul fogtak össze a kis szalagok, fekete csőnadrág és fekete Converse cipő.
-No no!-vágta rá ahogy meglátott
-Ah..

Kb 50 ruhát, igen jól hallottátok 50 szettet fel kellet felpróbálnom míg meglett az igazi.

Mikorra meg lett a ruhám indulhattunk is. Jaj ne..annyira félek. Érzem, hogy ebből valami rossz fog kisülni.
*A bárban*
Mikorra oda értünk ott volt Lysander de Castiel még nem. Köszöntünk egymásnak majd beültünk egy boxba. Pont úgy, hogy engem ne lássanak akik belépnek a bárba. Miközben szürcsölgettem a koktélomat amit Lys hozott nekem belépett Castiel..de nem egyedül.
-Szia Cast..-köszönt Lys-Öhm..szia..Debby-szólt halkan
-Hellóka!-szólt a cica baba..majd meglátott engem és a bátyám-Óóó ők kicsodák drágám?-Ekkor Castiel is felém fordult. Látta ahogy a szemembe könnyek kezdtek gyűlni.
-Hogy lehetsz ekkora szívtelen paraszt?-kérdeztem-Nem hiszem el..Végig játszottál velem?Ha?! Válaszolj már-ordítottam de nem elég hangosan, hogy minden szem ránk szegeződjön, persze így is voltak akik nézték a kis műsorunkat.
-Mit keres ez itt?-kérdezte a csaj- Miért van itt ez a cafka aki elméletileg "meghalt" ezért is jöttél vissza hozzám?!-ordította már az állítólagos Debby.
-Halott?!Még, hogy halott?!-ordítottam -Castiel nem is tudtam, hogy bízhatnék benned.. Olyan vagy mint Kentin pont ugyan olyanok!-mondtam miközben a kijárat felé vettem az irányt.
-Várj!-szólt utánam.
-Mit várjak?! Arra várjak, hogy még itt lesmárolod előttem?! Mi?!-ordítottam..nagyot sóhajtottam mielőtt folytattam volna.-Miért Castiel? Ennyire unalmas lennék?! Ha igen akkor megmondtad volna és kész. Ha ennyire szeretsz akkor nem is lett volna értelme elkezdeni! Én szerettelek de te..Chh..Látom "nagyon szerettél"...-és ezzel el is hagytam a bárt. Nem mentem messzire csak a vele szembe levő parkba. Hallottam, ahogy a bátyám és Castiel felváltva szólongatnak. Én csak lerogytam a szökőkúttal szembeni padok egyikére és sírtam. Pár perccel később a bátyám ült le mellém és átkarolt szemben Castielel aki csak térdelt előttem lehajtott fejjel.
-Mit akarsz még tőlem? Ha tovább csinálod esküszöm bele ugrok a tóba vagy esetleg arra a szép nyárfára felkötöm magam!-bőgtem
-Azt ne tedd..Nem bírnám ki!-vágta rá Castiel
-Ah persze.. Majd a kis Debbyd meg vigasztal hisz úgy is vissza mentél hozzá hát akkor meg..-szipogtam
-De..
-Semmi de! Te hazudtál nekem is meg a kis drágalátos barátnődnek! Még, hogy halott vagy! Na majd teszek ezért, hogy boldog lehess a kis Debbydel ! Velem ne is foglalkozz. Tudod mit még a temetésemre se gyere el! Nem kell, hogy még ott is a kis Debbydet csókolgasd meg ölelgesd!-zokogtam
-Ne beszélj hülyeségeket!-mondta kicsit mérgesen
-Én hülyeségeket? Én csak az igazat mondom Castiel! Mi nem igaz? Talán az, hogy halottnak nyílvánítottál de az igaz és az, hogy elhagytál, már nem szeretsz de igaz hát akkor?!-ordítottam
-Na mi van kicsim nem jössz be?! Hagyd eszt a hülye ribit és gyere be hozzám! Már teljesen beindultam csak nem hagyod, hogy ez az istennő éhezzen!-mondta Debby
-Menj már azzal a bazinagy egódall vissza a bárba és pletyáljál ahogy szoktál, te csak ahhoz értesz!-ordította Cast
-Máshoz is értek.-kacsintott Debby
-Olyan vagy az ágyban mint egy deszka!-vágta rá Castiel
-Mi vaaan?!-lepődött meg Debby és már el is húzott.
-Na látod! Nem szeretem. Ha szeretném már itt ölelgetném mint ahogy én téged akarnálak csak te nem hagyod!-mondta mosolyogva
-De.. Nem érdekel... Figyelj Castiel! Te csak játszottál velem. Ne szórakozásból szeress! Szeress SZERELEMBŐL! Érted ismered azt a szót, hogy szerelem?! Tudod az amit én irántad érzek.. De nyugi rajta vagyok az ügyön, hogy később utálni fogjalak téged!-mondtam zokogva majd ismét futásnak eredtem.
Ezúttal már csak egy éles hang és egy hatalmas fénycsóva vágta el az utam. Vagy is egy kocsi. Most már se kép, se hang...
(Folyt. Köv.)

11.Rész Veszekedések áradata..

-Mi az, hogy ez a kis r*bi nyert?!-háborodott fel Amber
-Ööö..-szóltam
-Gratulálok szívem-ölelgetett Cast
-És mit nyert?!-kérdezte Lily
-Tuti nem ő énekelt a zenénél bekapcsolták a playbeket!-ordította nagyon "szép" angol kiejtéssel.
-Nem is volt zene!-ordította Alexy
-Jaj ti kis süketek!-nyávogta majd karokba font kezekkel vissza ült a helyére.
-Egy tortát kap a nyertes!-mondta a tanár
-Nyamiiiiiiii!- ordította Lily-Milyen torta?!- csillant fel a szeme
-Csoki-válaszolt a tanár.
-Jippi!
-Nyugi- simogattam meg karját.-Mikor kapom meg?!-kérdeztem
-Pillanat és hozom..
Lassan kiment majd bejött egy ismétlem EGY szelet tortával. (!!)
-Mi az, hogy egy szelet torta?!-háborodott fel Lily
-Az, hogy csak egy  szelet..-morogta a tanár majd kiment a szobából.
-Hát ezt ne hiszem el!
-Kell még neked?-lépett oda hozzám Lily
-Nem. Tessék egyed csak-mondtam majd átnyújtottam neki a tortát.
-Na inkább menjünk fel és pakoljunk.Holnap megyünk haza!-mondta Cast miközben felfelé menetelt a lépcsőn.
-Okééé-pattantam a hátára.
Na hát ezt nem kellett volna mert hátra estünk.
-Ááááá!-hallatszott az erőtlen hangom Castiel alól.
Szerencsémre le tudtam kaparni magamról. Lassan felcammogtunk az emeletre ahol Castiel előre ment a szobába mi meg ki mentünk az erkélyre Lilyvel kicsit levegőzni,beszélgetni.
-Nem hiszem el..Az anyám nem mondta el, hogy van egy bátyám aki tényleg a bátyám és csak arról a kis szőke hárpiáról bír szólni..-mérgelődtem
-Ne húzd fel magad!-nyugtatgatott
-Na mi van Shara csak nem elhagyott a te kis Castieled?! Hehe..Gyere ide vissza térhetsz Kentin bácsihoz.-szólt az ajtóban álló fiú
-Akkor se mennék vissza hozzád, ha te lennél az utolsó férfi a földön!
-Na nyugi te tüzes pipi..Grrrr.-lépett közelebb hozzám
-Tudod nem jártunk túl sokáig de még azt a pár napot is megbántam..-fújtam
-Hagyjad már magad te.. Mit játszod az agyad. Tudom, hogy szerettél!
-Óóó igen a "szerelem" az nálad is megy mivel már a kiscsoportól kezdve szerelmes vagy belém vagy is voltál..
-Pontosan csak voltam!-Helyeselt- De hiába mondod, hogy nem szeretsz már és ezzel a vöröskével takargatod magad, hogy "őt szereted" aha persze mindig is engem fogsz szeretni és ezen nem tudsz változtatni!
-Jaj Kentin nem akarom lerombolni a kis álomvilágod de én már soha többé nem fogok szerelmes lenni beléd és járni veled! De ha annyira ezt akarod hinni akkor hidd!-mondtam miközben egyre közelebb lépett hozzám Kentin
-Még, hogy nem akarsz járni velem..Még, hogy..Még, hogy nem szeretsz..NEM SZERETSZ MI?!!-ekkor ellökött, neki estem a korlátnak.-Mit képzelsz magadról te kis csitri azt hiszed, hogy majd én fogok könyörögni neked, hogy fogadj vissza..Na majd meglátjuk...
Szétnéztem és..nem láttam sehol Lilyt..
-Hol vagy Lily?! Miért nem segítesz nekem?-gondoltam magamban
Ekkor az én vörös ördögöm jelent meg az ajtóban. Kentin nem vette észre hisz a háta mögött volt.
-Te ugye nem képzeled azt, hogy egy ilyen szexi macsó mint én, újra vissza megy egy ilyen kis riherongyhoz mint te vagy...-Mondta mosolyogva Kentin
-Na mi van.. A kis szemüveges csíra bekeményített...-szólalt meg Castiel
-Hee.-fordult meg Kentin de mire szóét volna épp, hogy nem esett ki a korláton úgy telibe verte Castiel.
-Mit csinálsz ember?!-kérdezte Ken
-Vajon mit?! Meg védem a barátnőmet te eszement! Hogy képzeled, hogy itt le hordod mindennek mikor látszik rajtad, hogy még mindig szereted?!! Tudod megsúgom neked, hogy nem így kell hódítani a lányok köreiben! Főként nem a mások csajainál!! Te szerencsétlen mit képzelsz magadról, hogy így lehordod tudtommal te is jártál vele szóval befoghatod a szádat csicska gyerek!!-ordította vörös hercegem ekkor már mindenki ott állt mögötte.
-Nyugodj már meg ember..
-Nem nyugszom meg!! Gyere Shara!-ordította majd karon ragadott és bevitt a szobába.
Én leültem az ágyra és begubóztam úgy, hogy fogtam a fejem ahol fáj.
-Miért vérzik a fejed?!-lépett mellém Lily
-Mi?! Vérzik a feje?! Kinyírom esküszöm, hogy kinyírom azt a marhát!!-dühöngött Castiel már épp lépett volna ki az ajtón de én elkaptam a kezét.
-Bevertem a fejem mikor ellökött..Ne csinálj semmit hagyd majd elintézzük..Nyugi-néztem a szemébe. Láttam a dühöt izzó szemeibe.-Nyugi-öleltem át.
-Nem akarom, hogy bántson bárki is..Te az én ékszerem vagy...-csókolt meg
-Szeretlek
Este még elpakoltuk a cuccunkat. Hát vagy 20:00-körül kezdtük el és ...hát hajnali 1.körül fejeztük be a pakolást.
*Reggel*
Nagy nehezen keltem fel hisz tudtam, hogy nem mehetek haza hisz ott van anyu és az a marha.. Kitagadtak a családból így új lakóhelyet kell keressek. Castielel még friss a kapcsolatunk nem akarom elrontani azzal, hogy máris össze akarok költözni.
Gyorsan felöltöztünk majd indultunk is a vonathoz. Sajnos sokat kellett még várnunk még jött a busz de szerencsére végig ott volt Castiel mellettem mint valami harci kutya így esélye sem volt Kentinnek oda jönni. Lassan megérkezett a vonat mi meg felszálltunk. Elfoglaltuk a helyünket a négyes ülést. Csodák csodájára csatlakozott hozzánk Lily új barátja. Az út unalmas volt. Na jó nagyon de nagyon unalmas volt. Hisz hajnali 5-kor senkinek sincs kedve hülyéskedni, annál inkább aludni.
Lassan meg érkeztünk. Még mindig álmosak voltunk. Lily épp, hogy letudott kóvályogni a vonatról mert már indult. Először is párba kellett állnunk mint mikor mentünk. A tanár úr is csak röptébe végig nézett rajtunk majd mit sem törődve indultunk.
*Haza vezető úton*
-Jó volt a kirándulás-szólalt meg Castiel
-Igen..Örültem, hogy veled lehetek-néztem rá
-Szeretlek cica
-Én is szeretlek.
Ekkor megcsókolt az utca kellős közepén. Minket nem zavart csak azokat az idős hölgyeket akik megálltak mellettünk és elkezdtek karattyolni.
-Ezek a mai fiatalok!-nyamnyogott az egyik
-Gyere Irénke! A fiatalok elfoglalják a buszon a helyet gyere csak!-húzta el a másik.
Lassan a házunk elé értünk. Mély levegőt vettem. Végig gondoltam az egészet. Gyorsan bemegyek összepakolok és már megyek is. Na jó gondolat volt..de nem nagyon sikerült. Becsengettem mert zárat cseréltek. Brávó. Így már tényleg nem tudok itt lakni.Sajnálatomra anyám nyitotta ki az ajtót.
-Nem veszünk semmit-mosolygott
-Nem is vagyok eladó! Na engedj be és megyek is!-morogtam
-Hova ilyen sietősen kis hölgy?!-érdeklődött
-Nem mindegy az neked hisz ki tagadtál a családból!-ordítottam.
Erre minden lélek a házba az előtérhez közeledett. Ott volt a bátyám is.
-Hogy mit csináltam?!-kerekedett el a szeme
-Igen..Még az nap este mikor beszéltünk. Írtál egy SMS-t, hogy "Ha ilyen vagy a kis húgoddal akkor ne is gyere haza"!-morogtam
-Azt nem én írtam!!-sipákolta
-Akkor ki?!
-Én voltam!-morgott egy idős férfi gondolom az apám
-Hogy mit csináltál?!-ordította anyám
-Hogy beszélt a kishúgával?! Mit képzel ő magáról?!-háborodott fel
-És te mit képzelsz magadról, hogy kényedre kedvedre kitilthatsz mindenkit a családból?!-ordított
-Psszt..Shara..Psszt!-hallottam egy hangot..Arra felé néztem láttam..A bátyám volt az.
-Louis!-ugrottam a nyakába
-Shara!-ölelt meg
-Hogy bírod itt a kígyó veremben?!-kerekedett el a szemem
-Csak vacsorára jöttem utána megyek is haza.
-Micsoda?! Nem itt laksz?
-Dehogy. Vettem egy házat itt a közelben. Gondoltam, hogy ez lesz ezért jó pár szobás házat vettem magamnak.-mosolygott
-És befogadod a te édes kicsi hugicádat?-néztem rá boci szemekkel
-Természetesen!-ölelt át
-Na jó tudjátok mit mivel,hogy gondolom ti itt elidőztök én költözök! Megyek Louishoz. Ő legalább nem olyan bunkó mint itt egyesek!-mondtam majd felfutottam minden mozdíthatót sikerült átvinni a házba.
A ház..Hatalmas ház volt. Gyönyörű kerítés és gyep. A ház maga kívül fehér festékkel volt körül fogva és belül pedig a legtöbb szoba sárga színezetűek voltak. Ahogy beléptünk én elkezdtem futni fel az emeletre és..és.. volt összesen 6 szoba.
-Itt lehet aztán pizsama bulit tartani!-gondoltam magamban
Melyik az én szobám?-ordítottam
-Válassz egyet! De gyorsan mert pakolnánk be!
Meg is indultam az egyik szoba felé benyitottam. Persze, hogy a testvérem szobája volt az. Hatalmas kék falak és rajtuk női plakátok.
-Innen most menjünk!-mondtam halkan ugyan akkor kuncogva.

10.Rész Lily udvarlója..

Reggel nehézkesen keltem fel. Az ágyikónk nagyon szörnyű volt. Este azzal szórakoztam, hogy végig rá ugrottam Castielre mert mindig kipattant a matracból egy-egy rugó ami akkora erővel ugrott ki, hogy én meg Castielre aki nem nagyon élvezte. Reggel már Castielen feküdtem. Mivel alig aludtunk csupán csak röpke 1 óra hosszát. Mikor én kimásztam az ágyból Lily már épp vette fel fekete pulcsiját amin kis lila csillagok voltak.
-Hát te?-kérdeztem
-Megyek le..Az előbb kopogott be a fiú! Találkozok vele!-ujjongott
-Várj meg! Gyorsan felkapok valamit és megyek én is!-motyogtam
-Rendben-egyezett bele majd leült az ágyára.
Gyorsan magamra kaptam egy félvállas pólót és egy csőgatyát. Gyorsan karon ragadtam Lilyt majd lerohantunk. Már mikor a lépcső utolsó lépcsőfokára értünk a fiú megindult felénk.. Még soha sem láttam.. Nem hiszem, hogy osztálytárs.
-Szia-lépett oda hozzánk
-Szia-köszöntünk egyszerre Lilyvel
-Nagyon szép vagy ma is..-mondta elvörösödve a fiú Lilynek
-Ööö..Amúgy te ki vagy?-kérdeztem
-Én a lovász fiú vagyok...-mosolygott
-Aha..Van itt ló?-csillant fel a szemem
-Igen..
-Oké..
Ekkor újra felállt az asztalra a tanár és kihirdette, hogy csütörtök este lesz egy verseny... Lehet: verset mondani, énekelni és ennyi.. Na hát akkor most döntsem el, hogy versenybe akarok-e szállni a többiekkel énekléssel ami menő vagy nem túlzottan és csak verset mondani ami nem menő..
-Gyerekek! Mind a kettőt csinálni kell szóval énekli is és verset is kell mondanotok!-motyogta a tanár
Felmentem szólni Castielnek mikor Kentin megállított.
-Elképesztő, hogy ilyen hamar túl jutottál rajtam..-mormogta
-Ezt pont te mondod?!-kérdeztem majd arrébb löktem és mentem tovább.
-Castiel..-mondtam mikor beléptem az ajtón.
-Igen?!-ordított
-Hol vagy?!
-A fürdőszobában!!-ordította ujjból.
-Oké!-motyogtam
Lassan kijött a fürdőszobából teljesen pucéran..
-Grr cica..-motyogtam-Öltözz fel még megfázol..
-Jaj cicum..-motyogott
Magára kapta gyorsan a supermenes alsóját majd felvette a fekete csőnaciját és a szakadt, kopott zombi filmbe illő pólóját.
-Ööö.. A tanár azt mondta, hogy kell készülni csütörtökre egy dallal és egy versel.-motyogtam
-Uh.. akkor ebben Lysander előnyben van..-motyogta
-Mért?-kérdeztem
-Mert Lysander az aki írja a bandánkhoz a dalokat,kottákat és amúgy is verseket ír..-hadarta
-Hogy mi?!!-kérdeztem-Bandátok?! Nekem nem is mondtad, hogy van egy bandátok!-magyaráztam vigyorogva
-Most már tudod..-mondta és ezzel le is zárta a témát.
Előkapta a gitárját(amit kiderült hozott) és spontán elkezdte pengetni. Na én mint unatkozó zseni, előkaptam a táskámból a jegyzett füzetem majd lehuppantam a kanaéra és elkezdtem írogatni bele valamit.
-Te miről írsz?-lépett oda hozzám a semmiből Lily
-Még nem tudom..-mondtam
-Én Alexről írok és az érte lobogó szerelmemről!-mondta szerelmesen
-Hogy kiről?!-kérdeztem
-Alex Evans!-motyogta
-Az meg ki?!
-Ah.. Shii, hogy még ennyit se tudsz! Ő a legnagyobb emós sztár a világon!-motyogta csillogó szemekkel
-Aha...-motyogtam
-Na jó most megyek beszélgetek Dake-el!-jelentette ki fekete hajú barátnőm
-Az az a srác?-kérdeztem
-Ühüm..
-Rendben jó szórakozást!-mosolyogtam
-Köszi..
-Na akkor kezdjünk neki..-rágcsáltam a tollam végét és elkezdtem valamit írni.
Hát szerintem nem lett valami gyönyörű szép a vers de legalább szívből jött...
És akkor most nézzük a dalt.. YouTube te vagy a megmentő.. Még szerencse, hogy van itt wifi mert a kocka osztálytársaim megkergülnének(gondolok itt Alexyre és Arminra..) Na szóval.. Épp kerestem elő a fülhallgatómat a laptopomhoz.. Persze, hogy az ágy alatt bujkált..  Na rá csatlakoztattam a fülesem a gépre és elkezdtem válogatni a dalok közül. Majd kb 4 óra elteltével megtaláltam a megfelelő számot.
One Direction-Kiss You. Imádom ezt a számot.
*A kis "verseny" estélyén*
Izgatottan ültem Castiel és Lily között. Hiába mondtak szebbnél szebb, és rondábbnál rondább verseket én izgultam, hogy az utóbbi csoporthoz fogok tartozni..
-Nyugi..Nem lesz semmi baj!-nyugtatott Castiel
-Remélem..-motyogtam miközben morzsoltam az ujjaimat.
-És a következő fellépő-hallatszott a tanár hangja..-Caaaaaaaaaaaaaaaastieeeeeeel-ordította olyan "menő" stílusban de nem jött be.. neki nem megy
Cast gyorsan felpattan a színpadra majd meg állt.
-Melyikkel kezded?-kérdezte a tanár.
-A versel..-motyogta majd előhúzott a farmerje hátsó zsebéből egy gyűrött papírt majd motyogni kezdett valamit...-Nem baj, hogy locsoló vers?! Hosszú..-magyarázta
-Nem baj..-sóhajtott a tanár majd várta

"Nadrágomba locsolóm,

Nincsen dugó benne,

Hogyha én azt elővenném,

Nagy röhögés lenne,

De én azt nem teszem,

Mert kezembe a kölni!

Locsolni jöttem,

Nem pedig tökölni!

Nath szőke én a vörös 

Na melyikünk a dögös?!"

-És akkor most következzék a dal amit az én szerelmemnek írtam..-motyogta

-Én is szeretlek!-ordította Amber

-Nem neked! Neki!-mutatott felém

-Szeretlek-mondtam vörös fejjel majd vártam a dalt.

El is kezdte.. Gyönyörű hangja van. Mint egy angyal. Mikor végzett megtapsolta mindenki.

-Gratulálok Castiel, most jön Shara!

-A versel kezdem..-motyogtam miközben felléptem a színpadra

"Tudod-e kedves mi vagy te nékem.

mikor kezed kezembe teszed,

ölembe hajtod fejed.

Mélységgel megáldott tó vagy,

kisimult tükrében lakó végtelen,

nem támad vad hullám

tajtékzó édes vizeken.

De ott a sötét fenéken,

igen, ott ring benned élet,

buzog mindennek forrása,

éled zöldbe folyt fényben.

Én csak kitárt karokkal fekszem,

benned ringok ölelő bölcsődben.

Mondd, kedves, tudod-e,

mondd, mi végre lettél nekem Te?"

Miután elmondtam versemet félre néztem Castiel felé..

-És akkor a dal..-mondtam halkan alig érthetően..

Elkezdtem halkan nagyon halkan.. Castielre pillantottam és eszembe jutott. Úgy kell énekelnem mint ha nem lenének ott. Szóval előröl kezdtem a dalt. És akkor , akkor mindenki felnézett. Mindenki engem figyelt. Lily monoton ütemre elkezdett tapsolni. Majd mindenki tapsolt még Amber és a kis barátnői is. Mikor vége lett a dalnak meghajoltam. Mindenki őrülten tapsolt. Nem hiszem el, hogy egy ilyen kis girnyó hangú csajt tapsolnak meg mint én.
-Köszönöm.-mosolyogtam és leugrottam a "színpadról". 
Leültem Castiel mellé. Cast cicám meg a kis kezét rá rakta a combomra. Úgy simogatott. Megvártuk a többieket. Hát mikor a tanár nagy nehezen felment a "színpadra" majd kihirdette a győztest. Aki nem más mint..mint ÉN?!!!

9.Rész Amber..te tényleg nagyon hülye vagy...

Miután kisírtam a szemem, éppenséggel akkorára duzzadt mint ha behúztak volna nekem vagy valami.. Esküszöm, úgy néztem ki mint egy kínai... Miközben vigasztalt Castiel nagy nehezen rá vett menjek fel Facebokra. Na vajon mit látok az én kedves kis anyukám férjecskéje bejelölt. Jaj :(
Rámentem az adatlapjára. Esküszöm.. Valahogy.. unszimpatikus. Még nem is beszéltem vagy találkoztam vele de már nem szimpi.. Rákattintottam a "névjegyre" majd ámultam. Ez komoly?! Nem elég, hogy van egy mostoha húgim akit utálok de még van kettő bátyám is az egyik a mostoha bátyám, a másik..a másik pedig vérbeli..Szóval nekem van egy bátyám..Aki tényleg vérbeli?! De én erről miért nem tudtam?! Azon nyomban rámentem az adatlapjára. Irtó cuki. Bejelöltem hát a testvérem. Megmutatom a profilképét, így már tuti elhiszitek, hogy aranyos.

Pár perc múlva egy kis ablak jelent meg. A bátyám írt...Jááááááj...Várjunk csak nem is mondtam meg a nevét.. Louis.

Szóval bemásolom a csevegésünket.

Louis: Szia! Te ki vagy?!

Shara: Szia! Lehet furin hangzik de..én a testvéred vagy..pontosabban a húgod vagyok.

Louis: Shara?! Te vagy az?!

Shara: Igen

Louis: Hugicám!

Shara: Bátyókám

Louis: Hol vagy most?!

Shara: Londonban

Louis: A legközelebbi géppel megyek! 

Shara:  Ööö de én táborba vagyok :( 

Louis: Hogy mi?! És mikor lesz vége?!!

Shara: Most kezdődött ez az első nap :((

Louis: Mikor lesz végeeeeeeee?!

Shara: Hát állítólag 2 hét de addig biztos nem maradunk..

Louis: MIVAAAAAAAAAAAAAAAN?! 2 HÉT?!!!!

Épp írtam volna vissza mikor berontott a szobába Amber és nyafogva motyogott valamit majd mikor erőből bevágta maga előtt az ajtót a tanár (Amber felkenődött a falra).

-Gyerekek!-ordított-Gyertek le!-ordított

Mi szépen csendben követtük. Lent az ebédlőben már mindenki ott volt. A tanár felállt az asztal közepére. Majdnem leesett de sajna elkapták. 

-Figyelem rómaiak!-kezdte-Sajna nem 2 hétig maradunk e csodás szállóban hanem csupán 5 napig vagyis pénteken utazunk haza!-ordította

-Rendben-trillázta az osztály unottan majd vissza ment mindenki a szobájába.  Mi is követtük a példát. Mentünk a szobába. Leültem újra az ágyra ölembe vettem a laptopomat majd nyomkodni kezdtem. 

Louis: MI van máááááááááár?! Hun vagy hugi?!

Shara: Bocs csak lehívott a tanár.. Képzeld Pénteken megyünk haza szóval szombaton jöhetsz :)

Louis: Ez az!!!! Végre :3 

Shara: Na mennem kell! Szióóóó :3

Meg sem vártam Lou válaszát csak kiléptem és egy erőteljes mozdulattal kinyomtam a latopomnak a gombját. 

Már épp vettem le a nadrágomat mikor Castiel kilépett a fürdőszobából.

-Juj de szexi vagy!-közeledett hátulról Cast majd megfogta a csípőm-Hé mi ez itt a válladon?-kérdezte mikor levettem a pólómat is.

-Upsz..

-Ez egy tetkó?-kérdezte

-Igen..tudom, hogy szörnyű ahogy kinéz..-motyogtam

-Hát..Még nekem is jobb van..-mosolygott

-Van tetkód?-kerekedett el a szemem

-Természetesen..-mosolygott

-És hol?-kérdeztem

-A vállamon, a hátamon,a mellemen és a drága kis kincsemen-kacsintott

-Ööö..

-Meg akarod nézni?-kérdezte perverzen 

-Nem!-vágtam rá

-Naaaaa létszii-nézett rám kiskutya szemekkel

-Ez nálam nem válik be-motyogtam

-A francba..ez mindig beválik..

-Hogy mi?!-kérdezte

-Semmi,semmi-vágta rá

-Jól van!-mondtam tetettet haraggal majd magamra kaptam a pizsama felsőmet ami egy kinyúzott pólót amin egy kiskutya van.

-Ne haragudj..-mondta

-Hagyjál!-dörmögtem majd bebújtam az ágyba.

Castiel lekapta magáról a pólóját majd bebújt mellé az ágyba. Én az ellenkező irányba fordultam és magamban vihogtam. Mikor átölelt és izmos felsőteste hozzá ért a hátamhoz, kirázott a hideg.

-Ne haragudj rám cicám...

-Castiel

-Tényleg bocsáss meg..

-Castiel

-Mi van?!

-"Mi van"?!-utánoztam

-Bocsáss meg szívecském..

-Castiel

-Tessék?

-Valami nyomja a hátam..És az nem a lábad és nem is a kezet kezdek gyanakodni..-mondtam vihogva

-Jaj bocsi, csak felizgattál!

-Castiel- ezúttal már a szemébe mondtam

-Igen?!

-Szeretlek.-motyogtam

Ő felült. Az ölébe húzott, majd megcsókolt. Mikor elváltak ajkaink én újra és újra csókoltam. Míg Castiel annyira messzire ment, hogy elkezdte kiszívni a nyakam. Ekkor felszisszentem majd ő csak egy puszival a kiszívott részre enyhítette fájdalmamat. Ekkor benyitott valaki..Nem láttunk semmit hisz nem volt felkapcsolva a lámpa. De ekkor persze felkapcsolódott a lámpa és kiégett a retinám. Amber állt az ajtóba.

-Fhúúúj! Ne itt csináljatok gyereket.-nyávogott

-Mi csak csókolóztunk..-magyaráztam

-Pont ez az! Nem tudtad, a gyerek a csókolózástól van...-magyarázott

-Istenem...Ez hülye-röhögtem

-Nem is vagyok az!-motyogott

-Dehogy nem!-vágtam rá

Ekkor kiviharzott.

-Ajtó cipzáros?!-ordítottam

Oda totyogtam az ajtóhoz bezártam elkapcsoltam a lámpát majd mentem vissza az ágyba vívni tovább casanovámmal a félbe hagyott csókcsatánkat..

Ekkor újra feloltódott a lámpa és Lily nyúzott fejjel tépett ruhával lépett a szobába.

-Mi történt?-pattantam ki az ágyból mikor megláttam

-Az egyik fiú letámadott..Ölelgetett és puszilgatott..-mondta mélyen elbambúlva.

-Lily! Még is ki volt az!-ráztam meg a két vállát

-Nem tudom!-mondta-De agyon cuki volt. Fekete haja volt..Fekete szeme..-barangolt a gondolataiban

-Holnap megtudjuk ki volt az!-motyogtam 

-Oké!