-Szállj már le rólam te idióta!!-sipákoltam
-Mi?! Dehogy szállok le rólad! Kényelmes így nekem!-motyogta
-Ha nem szállsz le rólam kitöröm a karod!-fenyegetem
-Aha persze..-röhögött
Ekkor megragadtam a karját egyenesen a lapockájához húztam így feltudtam állítani.
-Áuu. Hol tanultál meg ilyet?-kérdezte
-Sehonnan..-mosolyogtam
-Hugiii-szólt Lou
-Mi van?-néztem rá
-Semmi.
-Ahh..-ekkor bementem a szobámba.
Lefeküdtem az ágyra és elkezdtem gondolkozni. Sokat sírtam, mert rájöttem, hogy Kentinnek nagyban igaza van...Sajnos..
Mivel hétvége van megkérdeztem Castielt és Louist, hogy eljönnek e moziba. Persze Louis rögtön igent mondott, hisz jobban megakar ismerni, Castiel viszont tiltakozott.
-Castiel mi..miért nem akarsz jönni? Valami baj van?-kérdeztem tőle telefonon keresztül.
-Semmi..semmi-türelmetlenkedett
-Hallom, hogy valami baj van..-erősködtem
-Nincs semmi szállj már le rólam te hülye tyúk!-ordította majd utána mondott valamit de már nem hallottam mert kinyomtam a telefont.
-Hülye tyúk mi?! Hogy teheti ezt velem?! Mit csináltam már megint?! Mit rontottam el?-gondoltam magamban.
Az ágyon heverő könny áztatta telefonom elkezdett zenélni. Castiel csengőhangja volt. Haragosan kinyomtam telefonomat majd eldobtam és a térdemet felhúzva és azt körbefonva kezeimmel rá döntöttem fejemet és sírtam. Már csak kopogásra lettem figyelmes és, hogy a bátyám belép.
-Mi a baj szöszi?-kérdezte Lou
-Nem vagyok szöszi!-mondtam
-De épp annyira hülye vagy mint egy szőke!-vágta rá
-Hahaha-mondtam sírva
-Na mi a baj?-kérdezte
-Castiel..
-Na mi van már azzal a gyerekkel?
Elmondtam neki mindent. Mindent szóról szóra. A végén már körülöttem csak zsebkendők hevertek.
-Aha..szóval.. ez a gyerek egy idegbeteg?-kérdezte
-Neem..-mondtam
-Hát akkor?! Ha mérges is ne rajtad töltse ki ha valami problémája van akkor meg mondja meg!-mondta Louis.
-Hmm igaza van..Lehet, hogy ő segíthetne.De mi lesz ha elveszítem Castielt.Annyira szeretem.Nem élném túl a szakításunkat..-gondoltam magamban
-Tudod mit..A haverja Lysander nagyjából jó haverom megkérem, hogy szervezzen egy kis találkát de nem mondom, meg neki, hogy te is jössz.-mondta majd előkapta zsebéből a telefonját.
-Helló Lys! Na szóval az a helyzet hogy szervezned kéne egy kis találkát Castielel. Annyira "menő" gyerek találkozni akarok vele. Oké rendben este 8-kor a Diamond bárban rendben. Csáó!-és ezzel ki is nyomta a telefont.-Na akkor este. Keress valami jó rucit. Majd 7-kor indulunk hisz a belvárosban van!-mondta-Na én készülök...
-Minek, hisz csak 5. óra-kérdeztem
-Pont ez az! Nem magától lesz "kócos" a hajam!-magyarázta
-Aha..biztos na akkor én is készülök pápá!-és ezzel ki is löktem a bátyám az ajtómon.
Először is felszedtem a szemetet. Pipa! Majd kiválasztottam a ruhámat..Jaj..
-LOUIIIIIIS!-sipákoltam, hogy kikérjem bátyámat.
-Mi van he?-lépett be
-Segíts kiválasztani a ruhámaaaaaat-kérleltem
-Ah jól van-forgatta a szemeit-Na akkor hajrá!
Bebújtam a szekrényembe majd felöltöztem az egyik kedvenc ruhába. Fekete topp amit csak hátul fogtak össze a kis szalagok, fekete csőnadrág és fekete Converse cipő.
-No no!-vágta rá ahogy meglátott
-Ah..
Mikorra meg lett a ruhám indulhattunk is. Jaj ne..annyira félek. Érzem, hogy ebből valami rossz fog kisülni.
*A bárban*
Mikorra oda értünk ott volt Lysander de Castiel még nem. Köszöntünk egymásnak majd beültünk egy boxba. Pont úgy, hogy engem ne lássanak akik belépnek a bárba. Miközben szürcsölgettem a koktélomat amit Lys hozott nekem belépett Castiel..de nem egyedül.
-Szia Cast..-köszönt Lys-Öhm..szia..Debby-szólt halkan
-Hellóka!-szólt a cica baba..majd meglátott engem és a bátyám-Óóó ők kicsodák drágám?-Ekkor Castiel is felém fordult. Látta ahogy a szemembe könnyek kezdtek gyűlni.
-Hogy lehetsz ekkora szívtelen paraszt?-kérdeztem-Nem hiszem el..Végig játszottál velem?Ha?! Válaszolj már-ordítottam de nem elég hangosan, hogy minden szem ránk szegeződjön, persze így is voltak akik nézték a kis műsorunkat.
-Mit keres ez itt?-kérdezte a csaj- Miért van itt ez a cafka aki elméletileg "meghalt" ezért is jöttél vissza hozzám?!-ordította már az állítólagos Debby.
-Halott?!Még, hogy halott?!-ordítottam -Castiel nem is tudtam, hogy bízhatnék benned.. Olyan vagy mint Kentin pont ugyan olyanok!-mondtam miközben a kijárat felé vettem az irányt.
-Várj!-szólt utánam.
-Mit várjak?! Arra várjak, hogy még itt lesmárolod előttem?! Mi?!-ordítottam..nagyot sóhajtottam mielőtt folytattam volna.-Miért Castiel? Ennyire unalmas lennék?! Ha igen akkor megmondtad volna és kész. Ha ennyire szeretsz akkor nem is lett volna értelme elkezdeni! Én szerettelek de te..Chh..Látom "nagyon szerettél"...-és ezzel el is hagytam a bárt. Nem mentem messzire csak a vele szembe levő parkba. Hallottam, ahogy a bátyám és Castiel felváltva szólongatnak. Én csak lerogytam a szökőkúttal szembeni padok egyikére és sírtam. Pár perccel később a bátyám ült le mellém és átkarolt szemben Castielel aki csak térdelt előttem lehajtott fejjel.
-Mit akarsz még tőlem? Ha tovább csinálod esküszöm bele ugrok a tóba vagy esetleg arra a szép nyárfára felkötöm magam!-bőgtem
-Azt ne tedd..Nem bírnám ki!-vágta rá Castiel
-Ah persze.. Majd a kis Debbyd meg vigasztal hisz úgy is vissza mentél hozzá hát akkor meg..-szipogtam
-De..
-Semmi de! Te hazudtál nekem is meg a kis drágalátos barátnődnek! Még, hogy halott vagy! Na majd teszek ezért, hogy boldog lehess a kis Debbydel ! Velem ne is foglalkozz. Tudod mit még a temetésemre se gyere el! Nem kell, hogy még ott is a kis Debbydet csókolgasd meg ölelgesd!-zokogtam
-Ne beszélj hülyeségeket!-mondta kicsit mérgesen
-Én hülyeségeket? Én csak az igazat mondom Castiel! Mi nem igaz? Talán az, hogy halottnak nyílvánítottál de az igaz és az, hogy elhagytál, már nem szeretsz de igaz hát akkor?!-ordítottam
-Na mi van kicsim nem jössz be?! Hagyd eszt a hülye ribit és gyere be hozzám! Már teljesen beindultam csak nem hagyod, hogy ez az istennő éhezzen!-mondta Debby
-Menj már azzal a bazinagy egódall vissza a bárba és pletyáljál ahogy szoktál, te csak ahhoz értesz!-ordította Cast
-Máshoz is értek.-kacsintott Debby
-Olyan vagy az ágyban mint egy deszka!-vágta rá Castiel
-Mi vaaan?!-lepődött meg Debby és már el is húzott.
-Na látod! Nem szeretem. Ha szeretném már itt ölelgetném mint ahogy én téged akarnálak csak te nem hagyod!-mondta mosolyogva
-De.. Nem érdekel... Figyelj Castiel! Te csak játszottál velem. Ne szórakozásból szeress! Szeress SZERELEMBŐL! Érted ismered azt a szót, hogy szerelem?! Tudod az amit én irántad érzek.. De nyugi rajta vagyok az ügyön, hogy később utálni fogjalak téged!-mondtam zokogva majd ismét futásnak eredtem.
Ezúttal már csak egy éles hang és egy hatalmas fénycsóva vágta el az utam. Vagy is egy kocsi. Most már se kép, se hang...
(Folyt. Köv.)
