-Ő meg mi a fenéért jött?-kérdeztem ridegen
-"Ő" csak szeretne beszélni veled-montda Kentin
-Bocs de szerintem már nincs miről beszélnünk..
-Szerintem meg van!
-Shara szerintem én felmegyek és kezdek készülődni..-szólalt meg Lily és el is húzott mellettem.
-Naa.. Shara beszéljük meg.. elismerem mindketten hibáztunk és..
-MIVAN?! Te normális vagy?! Nem zavar, hogy te hagytál el és te kavartál mögöttem egy csajjal! Én mibe hibáztam talán abban hogy nem vertelek pépé?! Hülye barom!-ordítottam.
Ekkora már a kint levő szomszédok is a rikoltozó hang forrásába néztek vagyis rám. Természetesen a bátyámon is a kíváncsiság lett úrrá és kijött mellém.
-Mi folyik itt?-kérdezte
-Semmi haver. Csak a húgod kicsit megkergült, hogy nem akarom visszafogadni..-mosolygott Kentin önelégülten.
-Anyukádba meg a dédanyádba menyél el!! Te szívtelen dög! Na takarodjál míg szépen mondom és míg nem rúglak seggbe!!!
-Na szerintem húzzál innen vadegér míg a húgom szét nem tép!-tanácsolta Lou.
-Aha majd ha fagy. Itt maradok és még kínzom a tesódat, hogy nem kaphatja mind ezt itt, mind ezt itt!-csapkodta a hátsóját a barna hajú fiú.
-ANYÁD!-rikkantottam..
Na és most jöjjön a kedvenc részem: a VEREKEDÉS.
Mivel minden férfi tudja, hogy lányokat nem ütünk hát, Kentin nem tartotta be ezt.. Végül is egészen biztos csak azért vert erőből úgy, hogy már folyt a vérem, hogy védje magát aha egészen biztos..
Na szóval először is ráugrottam szemből és azt a bűn ronda neon-zöld DC-s sapkát letéptem a fejéről kevés haj kíséretében és mindezt eldobtam a büdös francba. Majd következett az amikor elsőként én püföltem. Haját cibáltam és pofoztam persze orrát ütöttem első sorban ököllel mert arra a legbüszkébb mert, hogy "tökéletes orra van" aha.. most, hogy így eltörtem kétlem.. És ezután jött a fekete leves mikor ő vissza ütött. Szerencsére bátyókám megvédet így már hárman verekedtünk. Kettő egy ellen muhahaha. A végén kék, zöld foltokkal ellátva minden egyes porcikámon bicegtem fel az emeletre. Nagyon fájt mindenem. A szobámban tökéles "Jeff The Killer" sminkel várt rám a barátnőm. Már a kést és a fehér pulóvert kente be a művérrel. Az én jelmezem pedig nem volt más mint egy csontváz vagy is egy olyasmi smink és fekete harisnya amin pici pókok díszelegtek fekete póló,s szoknya.
Szépen lassan elkészültünk és elindultunk. Az út során találkoztunk a fél iskolával természetesen a cicababákkal is akik mi másnak öltöztek volna ha nem cicamicáknak? Mikor az iskolához értünk sok, nagyon sok diák lépett be a tömegbe ami egyenesen a tornateremhez vezetett.
A hatalmas terembe rakták a színpadot ahol már a bérelt zenekar hangolt. Szépen fellépkedtünk a lelátó tetejére és leültünk a fiúk mellé. Természetesen volt egy pár beteg jelmezük de voltak csupán könnyűek 1 perc alatt elkészíthetők. Egy idő után feltűnt, hogy egy nyúlnak öltözött alak figyel engem. Kicsit nagyon idegesítő volt azzal az érzéssel táncolni, hogy valaki engem néz. Majd mikor már jó pár pohárral megittam a koktélokból sikerült olyan szintre lépnem, hogy elindultam a nyuszihoz.
-Sziiaa-köszönt a fiú.. annyira ismerős hangja volt.
-Hii-köszöntem-Ha jól láttam egész este engem néztél. Szabad tudnom miért?
-Hát csak nem nézhetem a padlót vagy a függönyt.
-De hát van itt egy jó pár lány akik szebbek meg minden miért nézel pont engem?-kérdeztem értetlenkedve.
Ekkor a fiú lehúzta a cipzárt és levette a kapucnit. A fiú nem más volt mint maga a vörös. Csak vigyorogni tudott mást nem.
-Tudod el kell mondanom neked valamit.-szólalt meg egyszerre csak a fiú
-Igazából nő vagy?-kérdeztem
-Hahaha...No! Na szóval... Khm.. Tudod.. piszkos gondolataim vannak rólad..-nyögte ki
-Szerintem erről nem volt szükséges tudnom..
Azt est további részén ittam a legtöbb alkoholt. Matt részeg voltam így az este további részéből csak halovány foltok maradtak meg...
*Másnap*
Reggel nem tudtam kinyitni a szemem. Nyitottam volna de valahogy nem ment. Majd egy erőteljes puffanás hang segített kinyitni a szemem. Egy idegen szobába voltam de a vörös ott feküdt mellettem..Vagy is félig mellettem mert éppen most mászott vissza az ágyra.
-Jó reggelt cicám!-köszönt.
A fiú mellettem feküdt csak a tökéletesen kidolgozott felsőteste látszódott a takaró alól. A föld tele volt ruha darabokkal és fehérneműkkel.
-Várjunk csak! Hogy ha a padló tele van.. és rajta nincs.. akkor..-futott át az agyamon.
Gyorsan benéztem a takaró alá és... nem volt rajtam semmi.
-Te pedofil állat! Megerőszakoltál!!-pattantam ki az ágyból.
-Hogy mi van?!! Shara! Te normális vagy?! Nem feküdtünk le egymással! Én lent aludtam a földön. Te meg szépen a medencés esett miatt levetted a ruháidat! Egyébként is ez.. ez nem az én ruhám!-mondta majd ledobta magáról a takarót és láttam a fiú egy farmerben volt.
-Akkor kié?-kérdeztem
[Nyaaaa mi a véleményetek erről a részről írjátok meg komiba, hogy legyenek e a részek alatt ilyen kis kifejtési izé bizé amit most is olvastok vagy sem :3 Szerintetek kinek a ruhái vannak a földön? :3 ]
2014. április 26., szombat
2014. április 9., szerda
13.Rész Amnézia.. 1.Rész
Már csak a kórházban ébredtem fel ahol hatalmas gépekre voltam felkötve. A kórteremben még ott volt egy vörös hajú fiú és egy szürke. Mind a ketten aludtak amíg a mocorgásomra fel nem keltek.
-Ti-ti meg kik vagytok?-kérdeztem- És én kivagyok?!
-Mond, hogy csak viccelsz!-mondta a vörös.
Közbe bejött az orvos.
-Doktor úr.. nem emlékszik rám..se senkire!-ordított a vörös.
-Lehetséges, hogy amnézia..-szólt a doki miközben oda jött hozzám majd leült az ágy szélére.-Feltehetek néhány kérdést?-kérdezte tőlem kedvesen
-Persze..
-Emlékszel a nevedre?
-Öhm..Nem.-szóltam halkan.
-Emlékszel mi történt, hogy miért vagy itt?
-Nem..
Egymás után jöttek a kérdések és én egyikre se tudtam a választ. A vörös egyre idegesebb lett ahogyan én is.
-Úgy tűnik amnéziás a kicsike. Ha azt szeretnék, hogy emlékezzen magukra akkor jobban járnak, hogy ha minél előbb kezdik el eszébe juttatni a dolgokat mielőtt valaki..khm.. További szép napot!-és ezzel ki is ment a doki.
-AMNÉZIA?!! WHAT?! Mi a fene történik velem? Kik ezek az emberek?! És mi a fenéért stíröl az a vörös?!-kérdeztem magamba.
*Castiel szemszöge*
Nem hiszem el.. Amnéziás..Vagyis nem emlékszik semmire... De várjunk csak így van egy kis esélyem nála..talán..
-Shara..-szóltam
-Mi?! Ki az a Shara?-nézett rám
-Te vagy.. Shara..Shara Brai!-mondtam
-De.. Várj.. Te meg honnan tudod a nevemet?!-kérdezte
-Én a pasid vagyok..-nagyot sóhajtottam mielőtt folytattam volna- Az ex pasid..
-Hogy érted, hogy expasim? Mit tettél, hogy.. hogy ennyire megharagudtam rád?-kérdezte
-Leakartam koptatni az előző barátnőmet Deb-et mert folyton rajtam lógott. Nem akartam elmondani neked mert tudtam, hogy te neki ugranál és ahogy azt a csajt ismerem megölne téged. Így kitaláltam egy tervet, hogy egy kis időre összejövök vele míg találok egy hapsit neki akire ráakaszkodhat. De nem akartam elmondani neked mert féltem, hogy bármi bajod eshet közben.. De rosszul sült el ez a dolog.. Nem is gondoltam, hogy ez lesz.-mondtam halkan.
-De miért nem mondtad el? Ha igazán szerettelek volna akkor..-ekkor elcsuklott a hangja.-Szeretlek Castiel!-ölelt meg-Hidd el megtudtuk volna beszélni!-suttogta.
-Micsoda?! Te emlékszel a nevemre?-kérdeztem elkerekedett szemmel
-Valami rémlik... De még van egy pár ködös folt.. Tudnál mondani rólam valamit??
Elmeséltem neki mindent, mindent amit tudtam. Vagy 5 óra hosszán át beszéltünk és egyre jobban megjött az esze.
*Pár hónap múlva; Újra Shara szemszöge; Halloweeni buli*
A baleset óta már 5 hónap eltelt. Szerencsémre hamar visszatért az emlékezetem. Castiel terve is bevált Deb talált magának egy új pasit a "megcsalás" miatt Castiel szeme elé sem akar kerüli szóval örülünk. Persze még azért nem bocsájtottam meg neki szóban.. mert ami igaz az igaz nem lehet őt nem szeretni.
-Egyre többször jön át hozzánk Castiel és próbál a kedvembe járni. Talán ez azt jelenti, hogy szeret? *-*-gondoltam magamban
Egyik nap.. Vagy is az egyik legfontosabb nap abban az évben. A halloweeni buli napja volt. Természetesen a suli szervezte. Mindenkinek a szekrényébe raktak szórólapokat és az egész iskola erről beszélt. Nem lehetett elkerülni, hogy ne tudjunk róla..
Mikor épp Lilyvel sétáltunk a kémia órára a hangos bemondó sípolt egyet, és ezzel mindenkinek adott egy 5 perces süketséget.
-Diákok! Holnap azaz holnap október hányadikán is? Ja igen 38-án.. Mi van?! Hogy nincs is 38.-a?! Jaa igeeeen 28.-a elnézést szóval. Holnap azaz holnap október 28-án szombaton 15:00-tol lesz megtartva a halloweeni buli! Szóval készülődjetek! Viszont látásra azt jú' van!-mondta el mini beszédét az igazgató nő.
-Úúúú! Suli után mennyünk el venni cuccokat hozzá! Létszi létszíííí!-könyörgött Lily.
-Ahjj rendben de kuncsorognom kell a bátyámtól. Remélem ad!-motyogtam majd bevonultam a terembe.
*Órák után*
Épp haza felé baktattunk kuncsorogni a bátyámtól. Már fejben el is döntöttem mit mondok neki de otthon nem volt minden happy mert a bátyám ott henyélt egy csajszi társaságában a kanapén.
-Csak nem zavarok?-kérdeztem nevetve.
-Óóóó szia húgi! Ő itt Katy a barátnőm!-itt nyomott egy nagy cuppanós puszit a lány arcára- Katy ő itt a húgicám Shara!-vigyorgott a bátyám.
-Amúgy Louis?! Neked mi a francért kék a hajad?-kérdeztem.
-Mert nyaa! Amúgy holnaptól szőke leszek!-vigyorgott.
-Öhm.. Tuti jót fogok röhögni rajtad! Na amúgy tudsz adni egy kis pénzt? Kéne venni pár újságot!
-Mennyi kell?
-Egy 10-es.-rágtam a számat.
-Mi van?! Mindegyikből 4 tucatot akarsz vagy mi?!-háborodott fel.
-Nem csak tudod venni szeretnék vagy 6-7-et mert a posztereket kirakom a falamra..-motyogtam
-Aha.. Na jó nesze itt van de ennyi! Visszafizeted!-mormogta
-Még mit nem! Egy pár évvel le vagyunk maradva! Nem fogom visszafizetni! Muhahahaha! Na jó hellókaa!-motyogtam majd sarkon fordultam és ki mentem a házból egyenesen a kapuhoz ahol már várt rám Lily.
Minden hülyeséget megvettünk. Megegyeztünk, hogy nálam lesznek a cuccok hisz onnan megyünk majd a buliba. Így elköszöntünk majd szépen bementem a házba. Telepakolt kezekkel futottam fel a szobámba majd mindent a sarokba rakva gondosan letakartam őket nehogy Louis meglássa, hogy nem is újságot vettem.
Az este unalmasan telt..se. Este fél 12-kor hagytam abba a skypolást mert addig a két szépfiúval és barátnőmmel Kimmel beszéltem. (Lily nem volt otthon)
*Reggel*
Reggel 10-kor frissen és üdén keltem.. Úú de jó volna ha ez így lenne de sajnos nem. :(
Elvégeztem a reggeli teendőimet majd rohantam le. Fekete pólót és szürke csőgatyát viseltem hátrakötött hajjal. A konyhába vettem utam ahol Katy vagy ki a bátyám ingjében szürcsölgette a teát.
-Reggelt!-köszöntem majd bedugtam a fejem a hűtőbe és kutakodni kezdtem. Találtam egy szelet mogyorós tortát. Nyammiiii :3
-Te meg mit eszel húgi?-lépett mögém bátyókám
-Tortát.. mogyorós kérsz?-kérdeztem
-Öhm.. az az ami a tojás mellett volt?
-Igen miért?
-Mert az 3 héttel ezelőtt még citrom torta volt..-röhögött
-Fhúúúúúúúúúúúúj!-ordítottam majd a maradék tortát a számból rá köptem Louisra és gyorsan a csaphoz futva kimostam a számat.
10 perc alatt folyamatosan röhögött a tesóm miközben én vertem, hogy miért nem dobta ki. Ezalatt megjött Lily aki hiába csengetett nem nyitottunk ajtót.. csak Katy. Ajtónyitáskor oda néztünk és 1 percre abba hagytuk a civakodást. De furcsa módon a barátnőm nem egyedül jött.. Vele jött.. K-Kentin.
-Ti-ti meg kik vagytok?-kérdeztem- És én kivagyok?!
-Mond, hogy csak viccelsz!-mondta a vörös.
Közbe bejött az orvos.
-Doktor úr.. nem emlékszik rám..se senkire!-ordított a vörös.
-Lehetséges, hogy amnézia..-szólt a doki miközben oda jött hozzám majd leült az ágy szélére.-Feltehetek néhány kérdést?-kérdezte tőlem kedvesen
-Persze..
-Emlékszel a nevedre?
-Öhm..Nem.-szóltam halkan.
-Emlékszel mi történt, hogy miért vagy itt?
-Nem..
Egymás után jöttek a kérdések és én egyikre se tudtam a választ. A vörös egyre idegesebb lett ahogyan én is.
-Úgy tűnik amnéziás a kicsike. Ha azt szeretnék, hogy emlékezzen magukra akkor jobban járnak, hogy ha minél előbb kezdik el eszébe juttatni a dolgokat mielőtt valaki..khm.. További szép napot!-és ezzel ki is ment a doki.
-AMNÉZIA?!! WHAT?! Mi a fene történik velem? Kik ezek az emberek?! És mi a fenéért stíröl az a vörös?!-kérdeztem magamba.
*Castiel szemszöge*
Nem hiszem el.. Amnéziás..Vagyis nem emlékszik semmire... De várjunk csak így van egy kis esélyem nála..talán..
-Shara..-szóltam
-Mi?! Ki az a Shara?-nézett rám
-Te vagy.. Shara..Shara Brai!-mondtam
-De.. Várj.. Te meg honnan tudod a nevemet?!-kérdezte
-Én a pasid vagyok..-nagyot sóhajtottam mielőtt folytattam volna- Az ex pasid..
-Hogy érted, hogy expasim? Mit tettél, hogy.. hogy ennyire megharagudtam rád?-kérdezte
-Leakartam koptatni az előző barátnőmet Deb-et mert folyton rajtam lógott. Nem akartam elmondani neked mert tudtam, hogy te neki ugranál és ahogy azt a csajt ismerem megölne téged. Így kitaláltam egy tervet, hogy egy kis időre összejövök vele míg találok egy hapsit neki akire ráakaszkodhat. De nem akartam elmondani neked mert féltem, hogy bármi bajod eshet közben.. De rosszul sült el ez a dolog.. Nem is gondoltam, hogy ez lesz.-mondtam halkan.
-De miért nem mondtad el? Ha igazán szerettelek volna akkor..-ekkor elcsuklott a hangja.-Szeretlek Castiel!-ölelt meg-Hidd el megtudtuk volna beszélni!-suttogta.
-Micsoda?! Te emlékszel a nevemre?-kérdeztem elkerekedett szemmel
-Valami rémlik... De még van egy pár ködös folt.. Tudnál mondani rólam valamit??
Elmeséltem neki mindent, mindent amit tudtam. Vagy 5 óra hosszán át beszéltünk és egyre jobban megjött az esze.
*Pár hónap múlva; Újra Shara szemszöge; Halloweeni buli*
A baleset óta már 5 hónap eltelt. Szerencsémre hamar visszatért az emlékezetem. Castiel terve is bevált Deb talált magának egy új pasit a "megcsalás" miatt Castiel szeme elé sem akar kerüli szóval örülünk. Persze még azért nem bocsájtottam meg neki szóban.. mert ami igaz az igaz nem lehet őt nem szeretni.
-Egyre többször jön át hozzánk Castiel és próbál a kedvembe járni. Talán ez azt jelenti, hogy szeret? *-*-gondoltam magamban
Egyik nap.. Vagy is az egyik legfontosabb nap abban az évben. A halloweeni buli napja volt. Természetesen a suli szervezte. Mindenkinek a szekrényébe raktak szórólapokat és az egész iskola erről beszélt. Nem lehetett elkerülni, hogy ne tudjunk róla..
Mikor épp Lilyvel sétáltunk a kémia órára a hangos bemondó sípolt egyet, és ezzel mindenkinek adott egy 5 perces süketséget.
-Diákok! Holnap azaz holnap október hányadikán is? Ja igen 38-án.. Mi van?! Hogy nincs is 38.-a?! Jaa igeeeen 28.-a elnézést szóval. Holnap azaz holnap október 28-án szombaton 15:00-tol lesz megtartva a halloweeni buli! Szóval készülődjetek! Viszont látásra azt jú' van!-mondta el mini beszédét az igazgató nő.
-Úúúú! Suli után mennyünk el venni cuccokat hozzá! Létszi létszíííí!-könyörgött Lily.
-Ahjj rendben de kuncsorognom kell a bátyámtól. Remélem ad!-motyogtam majd bevonultam a terembe.
*Órák után*
Épp haza felé baktattunk kuncsorogni a bátyámtól. Már fejben el is döntöttem mit mondok neki de otthon nem volt minden happy mert a bátyám ott henyélt egy csajszi társaságában a kanapén.
-Csak nem zavarok?-kérdeztem nevetve.
-Óóóó szia húgi! Ő itt Katy a barátnőm!-itt nyomott egy nagy cuppanós puszit a lány arcára- Katy ő itt a húgicám Shara!-vigyorgott a bátyám.
-Amúgy Louis?! Neked mi a francért kék a hajad?-kérdeztem.
-Mert nyaa! Amúgy holnaptól szőke leszek!-vigyorgott.
-Öhm.. Tuti jót fogok röhögni rajtad! Na amúgy tudsz adni egy kis pénzt? Kéne venni pár újságot!
-Mennyi kell?
-Egy 10-es.-rágtam a számat.
-Mi van?! Mindegyikből 4 tucatot akarsz vagy mi?!-háborodott fel.
-Nem csak tudod venni szeretnék vagy 6-7-et mert a posztereket kirakom a falamra..-motyogtam
-Aha.. Na jó nesze itt van de ennyi! Visszafizeted!-mormogta
-Még mit nem! Egy pár évvel le vagyunk maradva! Nem fogom visszafizetni! Muhahahaha! Na jó hellókaa!-motyogtam majd sarkon fordultam és ki mentem a házból egyenesen a kapuhoz ahol már várt rám Lily.
Minden hülyeséget megvettünk. Megegyeztünk, hogy nálam lesznek a cuccok hisz onnan megyünk majd a buliba. Így elköszöntünk majd szépen bementem a házba. Telepakolt kezekkel futottam fel a szobámba majd mindent a sarokba rakva gondosan letakartam őket nehogy Louis meglássa, hogy nem is újságot vettem.
Az este unalmasan telt..se. Este fél 12-kor hagytam abba a skypolást mert addig a két szépfiúval és barátnőmmel Kimmel beszéltem. (Lily nem volt otthon)
*Reggel*
Reggel 10-kor frissen és üdén keltem.. Úú de jó volna ha ez így lenne de sajnos nem. :(
Elvégeztem a reggeli teendőimet majd rohantam le. Fekete pólót és szürke csőgatyát viseltem hátrakötött hajjal. A konyhába vettem utam ahol Katy vagy ki a bátyám ingjében szürcsölgette a teát.
-Reggelt!-köszöntem majd bedugtam a fejem a hűtőbe és kutakodni kezdtem. Találtam egy szelet mogyorós tortát. Nyammiiii :3
-Te meg mit eszel húgi?-lépett mögém bátyókám
-Tortát.. mogyorós kérsz?-kérdeztem
-Öhm.. az az ami a tojás mellett volt?
-Igen miért?
-Mert az 3 héttel ezelőtt még citrom torta volt..-röhögött
-Fhúúúúúúúúúúúúj!-ordítottam majd a maradék tortát a számból rá köptem Louisra és gyorsan a csaphoz futva kimostam a számat.
10 perc alatt folyamatosan röhögött a tesóm miközben én vertem, hogy miért nem dobta ki. Ezalatt megjött Lily aki hiába csengetett nem nyitottunk ajtót.. csak Katy. Ajtónyitáskor oda néztünk és 1 percre abba hagytuk a civakodást. De furcsa módon a barátnőm nem egyedül jött.. Vele jött.. K-Kentin.
Feliratkozás:
Megjegyzések (Atom)