8.Rész Anyuék itthon...

Épp beestem az egyik szobába mikor észre vettem, hogy felettem átmászik valaki. Ezért felnéztem. Hát ki is lehetett volna más mint az én Castielem..
-Ilyen pózba csináljuk majd..-motyogott Cast
-Khm..Khm KHMMMMM!-krákogott Amber
-Hogy fulladnál meg!-röhögött Castiel
-Hülye, büdös tapló!-nyekergett Amber
Ekkor csak úgy heccből megszagolta a pólóját Cast.
-Nem is vagyok büdös, Sii büdös vagyok?-ekkor megszagoltam majd megráztam a fejem
-Nem, nem vagy büdös akkor tudom mi bűzlik ennyire! Biztos Amber hisz ő rajta van annyi smink lehet, hogy a kilónyi vakolat alatt egy rothadó zombi!!-vihogtam
-Képzeld ma csak 1 kilónyi smink van rajtam így természetesnek tűnök!-nyekergett Amber
-Óóó az szerinted természetes, hogy franc tudja hány kilónyi smink réteg van rajtad!!-hadartam
-Jaj mintha rajtad nem lenne smink!-nyekergett
-Én rajtam nincs is!-mondtam
-Aha persze-motyogta majd előhúzott a kis retiküljéből egy törlő kendőt majd végig húzta a szememen majd az egész arcomon.-Milyen lány az aki nem sminkeli magát?! Így soha nem lesz pasid!
-Dehogy nem!-vágta rá Cast majd adott egy puszit az arcomra.
-Mi, hogy ti?! Mi he,hu,hi,ha?! Ahhh!-sóhajtott idegesen majd dúlt-fúlt elrohant.
-Ez idegbeteg-mondtam
Lassan felálltam (mert az egész veszekedés alatt Castiel alatt feküdtem) és az ágyra raktam a cuccom. És akkor most jön Lily és kiválasztjuk, hogy hol fogunk aludni.
Ahogy ezt kigondoltam Lily esett be az ajtón.
-Jaj végre.-mondta a fekete hajú lány
-Hol fogunk alduni?-kérdeztem
-Én az emeletes ágyon. Felül stipi stop!-ordította
-Oké akkor én alszok alul. Castiel tied a francia ágy!-parancsoltam
-Mivan?!-kerekedett el Castiel szeme-Én..én nem tudok egyedül aludni!!
-Akkor otthon, hogy tudsz?!-kérdeztem
-Hát, hogy is mondjam.. Van a takarómon egy rányomtatott Shara..de nincs rajta ruha...-pirosodott el Castiel persze a perverz mosolya megmaradt.
-És még nekem mondják, hogy perverz vagyok..-nevettem fel
-Az is vagy!-vágta rá Lily
-Kösz!-motyogtam
-Na szóval..Te velem alszol!-morgott Castiel
-Aludj a takaróddal!-mosolyogtam
-Otthon hagytam..Elfelejtettem bele rakni.-szontyolodott el
-Szóval te elhoztad volna?-kéredzem
-Hát persze!-vágta rá-Na és most döntsük el melyik szekrénybe ki pakol.
Szétnéztem a szobába mert még csak most jutottam el odáig. 3 szekrény volt az egyik egy kis komód és 2 nagy szekrény. Persze én elsőre neki rohantam a nagy szekrénynek a bőröndömmel szépen kicipzáraztam azt majd pakolgattam szépen a szekrénybe. Mikor a fiókokba a fehér neműimet raktam Castiel kicsempészett a kezeim közül egy melltartót.
-Ez nem a te méreted!-röhögött
-Ezt honnan veszed?!-kérdeztem
-Ilyen kicsi nem lehet-röhögött
-Oóó!-Motyogtam
-Mi az?!-kérdezte
-Ez tényleg nem az enyém!
-Akkor kié?!-kérdezte
-Az enyém-hallatszott a hátam mögül Amber hangja-Ezt add ide!!-mérgelődött miközben kikapta a kezéből
-Ha ilyen kicsi a melltartód és a pólódból szinte egy kétszer, háromszor nagyobb a pólódból kitüremkedő "drágaságod"-motyogta Cast
-Te is azt nézed!!-mondtam
-Bakker nem tehetek róla! Hát ha kirakja és nem takarja el csak egy iciri piciri kis toppal akkor...-magyarázott Castiel
-De hát...Nem is kicsi!-magyarázott Amber
-Ááá csak még az öklöm is nagyobb mint a két melled együtt!-vágtam rá
-Hahaha!-mondta gúnyosan
-Na és most.-álltam fel-Menj és szépen sminkeld ki magad!-motyogtam
-Rendben!-mondta majd elégedett távozott
-Ez hülye!-motyogtam
-Az hát!-helyeselt Cast
-Na és ez..Aaaa imádlak..-emelte a feje felé a kék melltartómat majd a hátára dőlt úgy nézegette.
Ekkor felnevettem. Annyira aranyosan ölelgette a melltartómat mint még soha.
-Nézd! Új fülhalgatóm van!-motyogott röhögve
Amint megláttam rögtön kitört belőlem a röhögés. A fején levő melltartóm összecsatolva.
*Este*
Már minden a helyén. Végre. Előhalásztam a bőröndömben eldugott laptopomat majd leülve az franciaágyra elkezdtem pötyögni. Castiel leült mellém az ölébe vett fekete halálfejes kis matricákkal kidekorált laptopját. Ő is mint én fellépett a facebookra. Ahogy rám írt vörös lovagom csörgött a telefonom.
-Halló?!-szóltam bele a telefonomba
-Szia kicsim!-hallatszott anyám hangja-Hol vagy?!-kérdezte mérgesen
-Szia anyaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaa!-visongtam a telefonomba
-Nyugodj meg kislányom és mond el, hogy hol vagy és miért nem vagy ilyen későn otthon!-parancsolt
-Anyu..Mikor beszéltünk skypon elmondtam, hogy megyek osztály kirándulásra...De, hogy érted, hogy otthon?!-kérdeztem
-Hát itthon vagyunk.-jelentette ki mit sem törődve
-Hogy mi?!!!!!Haza kell mennem!!-jelentettem ki
-Miért akarsz haza menni?-kérdezte Castiel
-Ki van ott melletted?!-kérdezte anyu
-Egy fiú. Gyere át skypera beszéljünk ott. Majd ott bemutatom.-motyogtam
-Rendben.-helyeselt anyu
Pár perc múlva új ablak ugrott fel. Megnyomtam mosolyogva a gombokat majd mosolyogva integettem a laptopom kamerájába.
-Szia anyu!-köszöntem
-Szia! Na ki az a fiú?-érdeklődött-Milyen fiú?-kérdezte egy vékonyka gyerek hang-Nézd csak ott a nővéred..-mutatott a monitorra egy kis szőke kislány integetett
-A "nővéred" ő a húgom?!.-kérdeztem
-Igen!-hangozott a válasz
-És mi a neve és hány éves?!-kérdeztem
-Lili a nevem-mondta- és 5 és fél éves vagyok.-mondta büszkén.
-Aha..értem
-Na szóval ki is az a fiú?!-mondta türelmetlenül anya
Már a válaszra nyitottam volna a számat de Castiel félbe szakított.
-Castiel, a nevem Castiel-mondta a már rám dőlő srác
-Nézd anya! Egy répa van a fején!-röhögött a húgom
-Nem répa, az a hajam-mérgelődött Castiel
-Nyugi Cast-mondtam majd megcsókoltam
-Nézd anya! Csőröznek!-röhögött a kishúgom
-Na jó most már elegem van anya!-dühöngtem
-Nyenyenyeee hülye hisztis picsa vagy!-nyekergett a szőke hajú húgom
-Egész biztos, hogy a testvérem és, hogy a te gyereked?!-kérdeztem
-Hát Dave lánya így az enyém is...-magyarázott
-Ki a fene az a Dave?!-ordítottam
-Most hagyd abba!-parancsolt anyu
-Nem, nem hagyom abba!!-ordítottam
-Jó ha tudni akarod a mostoha apád!-ordított anyu de hirtelen a szája elé tette a kezét
-Mi van?!-kérdeztem
-Az van, hogy apáddal elváltunk és én össze jöttem egy fickóval aki a mostoha apád Dave és neki van/volt egy kislánya Lili!-jelentette ki büszkén
-És erre te büszke vagy?!-kérdeztem-Ilyen idegesítő még én se voltam kiskoromban mint ő! Nem szóltam bele más dolgaiba és nem nyekeregtem folyamatosan!!-ordítottam majd mit sem törődtem anyuékkal csak úgy kikapcsoltam a gépem..
Könnyes szemekkel zártam le a laptopom fedelét. Leraktam az éjjeli szekrényre és átöleltem Castielt.
Hirtelen kaptam egy SMS-t anyutól. Nem akartam megnézni de kíváncsi voltam rá mit akar még..
"Maradhatsz ott ne is gyere haza! Ha ilyen kis utálatos vagy a kishúgoddal!"
Ez után nem csoda, hogy kitört belőlem a zokogás. Átöleltem Castielt és csak ennyit tudtam neki mondani.
-Csak ti ketten vagytok nekem!-motyogtam