15.Rész Halloweeni buli, botrány és csókcsaták 2.rész

-Hát az enyém cica!-lépett be az ajtón egy fiú
Először nem ismertem meg. Nem esett le, hogy ki is.
-Várjunk csak te.. ki is vagy?-tettem fel hangosan a kérdést pedig magamban akartam volna.
-Hát a kedvesed!-lépett közelebb majd a nyakamba hajolt közbe bele-bele harapott a fülembe.-Ken drága..-suttogta alig halhatóan.
-V-valaki szedje le rólam..-dadogtam majd miután láttam senki nem jön segítségemre ellöktem a fülemet csámcsogó fiút majd egy szép nagy pofonnal díjaztam mindezt.
-Most ezt miért kaptam?-vigyorgott de a pofon nem gátolta abban, hogy még egyszer és még egyszer rám ugorhasson.
Miközben a barna hajú exbarátomat próbáltam kitolni az ajtón oda szóltam az ágyon henyélő vörösnek.
-Nem akarnál esetleg segíteni?-kérdeztem de ekkor én hülye elengedtem az ajtót és így pont rám esett a vadegér.
-Hagyj békén! Menj vissza a kis fruskáidhoz! Engem nem kaphatsz meg! Én mást szeretek és fogok! Ha nem hagysz feljelentelek!!-kiáltottam majd végignéztem azt ahogy a fiú kifut a szobából egy száll alsógatyában.
-Velem is így fogsz viselkedni szépségem?-kérdezte Castiel.
-Miért? Nem járunk!
-Óóó! De majd fogunk.. Drágám ha járnánk én minden éjjel kielégítenélek, kényeztetnélek, ölelnélek, csókolnálak.-motyogta a fiú majd mélyen a szemembe nézett.-Miért nem hiszel nekem?! Én igazán szeretlek.
-Létszíves...Hagyjuk ezt a témát..-mondtam majd szépen elkezdtem szedegetni a földről a ruháimat. Gyorsan magamra kaptam szoknyát a harisnyát bele gyömöszöltem a kis táskámba majd magamra kaptam a felsőmet és indultam is.
-Hé se puszi, se pá?-háborodott fel Castiel.
Toporzékolva oda mentem hozzá majd egy puszit nyomtam az arcára és kimentem az épületből. Persze miközben mentem le szétnéztem (futtában) a házban. 66 szoba és még annál is több fürdő meg persze ember. Mindenhol másnapos diákok voltak. Persze voltak akik még most kezdték meg a bulit és hatalmas hangerővel bömböltették a zenét és (táncnak nem mondható módon) rázták magukat az asztalon. Mikor kiértem a levegőre tudatosult bennem, hogy én most épp a hátsókertben császkálok.
-Oó a fenébe-rúgtam bele a falba majd elindultam befelé. Vagy 20 perc mászkálás, útbaigazítás után sikerült megtalálnom a kiutat.
-Végre!-ordítottam el magam mikor kiértem. Igaz a nagy hangzavarnak köszönhetően senki nem hallotta.Szépen elkezdtem hazafelé sétálni. Fülembe raktam a fülhallgatót majd benyomtam a kedvenc zenémet. A hosszas sétálásomat csak az zavarta meg, hogy hátba bas... khm.. hátba dobtak egy kővel.
-Mi a..-néztem hátra miközben kivettem a fülemből a fülhallgatót.
Castiel futott mögöttem...Na jó inkább loholt.
-Vá..várj meg!-lihegett. Kicsit se nézett ki hülyén, hogy egy alsógatyában álló fiú egy kerítésnek támaszkodva áll és liheg mint egy őrült. Ááá dehogy furi..
-Castiel?-néztem rám furán.-Mi a fenéért futottál utánam.. egy..egy alsóban?!
-Na jó bébiii maradj így.. Nagyon szexi vagy-gondoltam magamba.
-Mert...huh..mert elfelejtettem adni neked valamit!
-Micsodát?
-Hát ezt!-szólt majd egy forró csókot nyomott a számra.
-Cas-Castiel..-dadogtam mikor elváltak ajkaink mit csupán a levegő vétel miatt kellet. Nem tudtam tovább beszélni se levegőt venni mert a vörös ajkaival betapasztotta az enyémet.
-Szeretlek.-nyögtem ki végül halkan alig hallhatóan de akinek szántam hallotta.
-Csak nem haragszol?-tolt el magától lágyan.
-De haragszok csak szeretlek közbe..-pirultam el. Úgy éreztem magam mint egy érett paradicsom.
A vörös inkább vigyorgott mint, hogy szólt volna majd megölelt.
-Castiel..-szóltam miközben felnéztem rá.
-Mi van?!
-Vasárnap-vihogtam.-Na megyek. Szia!-integettem majd elindultam. A park előtt mentem el mikor a lábamhoz szaladt egy kiskutya.
-Fogd meg! Fogd már meg baszki!-ordította egy fiú.
Szépen felvettem a kutyuskát aki már akkor az arcomat nyalogatta. Elindultam a fiú felé, hogy oda adjam a kiskutyát.
-Kösz..-sziszegte majd átvette az állatott és el is rohant. Na jó ez így elég fura volt.. Leültem az egyik padra ledobtam a lábamhoz a táskámat majd elkezdtem énekelni. Becsuktam a szemeimet bedugtam a fülembe a fülhallgatót majd a hangok jöttek ki a számom.
" Nem menekülök el, inkább elvérzem
  Gyere csak nem félek a harctól sem
  Folyton csak keresem, de késő már
  Vidd a szavam neki bárhol jár..
  ... Hiába támad a világ rám
  Tudom, hogy valaki még vigyáz rám
  Hiába kéred nem adhatom fel
  Bármi az ára én nem megyek el..."
Mikorra feleszméltem és abba hagytam a dalt hallottam ahogy tapsolnak. Nem is egy ember hanem mindjárt 10-20.
-Köszönöm-pirultam el.
-Gyönyörű hangod van!-lépett hozzám egy lány.
-Köszi-vigyorogtam. Nekem elég volt ez az 5 perc hírnév így mentem haza felé. Útközben elkezdett a telefonom csörögni és emiatt mindenki felém fordult aki ott volt abban az utcában. Mivel nem egy egyszerű kis csilingelés volt vagy valami, hanem a BigBang- Fantastic baby száma szólt. Gyorsan felvettem a telefont és beszéltem is bele.
-Hálló..-szóltam bele.
-Helló drágám!-szólt bele egy mély férfi hang.
-K-ki az?
-Hát én vagyok az.. Nem is ismered már meg a hangom?!
-Öhm..Nem?!
-Naa én vagyok az! Viktor.. Tudod nekem mondtad mindig azt, hogy " Viktoj bácii kaphatok ed pusziiit?"
A fejem vörös színre váltott szerencsémre nem látott a fiú kit oly régen nem láttam.
-Viktor..Viktor Fallys? Na ne...-motyogtam.
-De de.-szólt
-Viktor.. mi a fenét akarsz tőlem?-kérdeztem.
-Hát láttam egy-két képet rólad..Szívesen megismernélek.
-Ööö.. NEM! 4 éves koromban láttál utoljára.
-Téves cica...-szólt.-Itt vagyok.. A fekete BMW-en..nézz balra...Igen szívecském.. Na gyere... játszunk egy kicsit a hátsó ülésen utána mehetsz utadra..
-Aha persze.. láttál rólam egy képet és máris meg akarsz khm.. majd utána eldobsz.. Persze. Tudod mit? A jó édes anyukádat akarjad te!!-kiáltottam majd kinyomtam a telefont.

Reggel szörnyen keltem ki az ágyból mivel, hogy nem is aludtam. Az estém így állt: Lerúgtam a takarót, lemásztam felvettem vissza feküdtem, fejembe nyomtam a párnát, hát ha sikerül majd levegő hiány miatt kikellet másznom alóla. Szóval az éjszaka gondolkoztam egy kicsit sokat. Az életem minden egyes percéhez visszapörgettem és gondolkoztam, hogy mit lehetett volna máshogy csinálni. A végére rájöttem valamire. Az egész életem egy roncs... Na igen ezen így reggel 8-ig gondolkodtam amikor szépen becammogtam a fürdőszobába. Először is fogat mostam majd szépen életet leheltem arcomra mert eleinte úgy néztem ki mint egy zombi. Majd vissza a szobába. Felvetem egy rövid nadrágot és egy hosszított fehér pólót amire az volt írva: "I LÚV MÁDAY" igen.. Szeretem a SZJG-t. <33 Bárcsak lenne egy.. egy nyomorult Cortezem aki szeret és megvéd és awww... Nem úgy mint ahogy Castiel...Ő szinte le se szar.. istenem.. Miért vagyok ilyen szerencsétlen?